Igehely: 2Sám 6:1-5; Kulcsige: 2Sám 6:1 „Ezután összegyűjtötte Dávid Izráel legkiválóbb ifjait, harmincezer embert.”
Az elmúlt évtizedekben nagyon gyors ütemű változás történt világunkban. A technológiai forradalom és az internethez való könnyed hozzáférés olyan környezetet és világszemléletet hozott magával, ami az új generációt lényegesen eltávolíthatja szüleik korosztályától. Krisztus gyülekezetének válaszolnia kell erre a kihívásra. Tapasztaljuk, hogy szép és gyönyörűséges az, amikor a fiatalok és idősek testvéri egységben vannak. Ennek az egységnek egyik akadálya a nem megfelelő viszonyulás a más generációbeli testvéreinkhez. Egyedül Isten Lelke tud olyan bölcsességet munkálni bennünk, ami szükséges a távolságok áthidalásához.
A mai igerészünkben fontos események zajlanak Izráel életében, és ezekben minden generáció képviselve van. Először a nép vezetőivel találkozunk, akiket véneknek nevez az ige. Az Ó- és Újszövetség is véneknek nevezi azokat, akik a népért felelősek. A több évtized alatt átélt örömök és nehézségek olyan tapasztalatot adhatnak a hívő embernek, amit Isten fel tud használni a szerinte való jövő építésére. Mindemellett a nép vénei nem egy közülük valót kennek itt királlyá, hanem a fiatal, harmincéves Dávidot. A vének tapasztalata és bölcsessége mellé Isten olyan fiatalt rendel a nép élére, akinek szíve érte ég, és ez a fiatal–idős párosítás áldással teli éveket hoz Izráelnek. Továbbá azt olvassuk, hogy Dávid összegyűjti a fiatalokat és magával viszi őket, hogy a szövetség ládáját elhozza Abinádáb házából. Egy újabb fontos mozzanat ez Izráel népének, ami egy hatalmas örömünneppel zárul, amikor teljes lényükkel dicsérik Istent.
Hiszem, hogy kevés olyan dolog van, ami úgy össze tud hangolni és egymás felé tud fordítani fiatalokat és időseket, mint az Isten előtti őszinte örvendezés. Néha a legjobb segítség és példa, amivel járhatunk fiatalabb testvéreink előtt, éppen az, ha nyilvánvalóan látszik életünkben a Krisztus által hozott békesség, beteljesedés és öröm, ami őszinte, mélyről jövő dicsőítésben tör felszínre bennünk.
Emlékezzünk vissza, hogy fiatalabb korunkban mi volt idősebb testvéreink életében az, ami leginkább hozzájárult Istenhez való közeledésünkhöz és növekedésünkhöz. Vajon ugyanezekben példát mutatunk-e most a fiatalabbaknak? Látják-e rajtunk a gyülekezet fiataljai, hogy a mi örömünk teljes Krisztusban?
Bálint Dávid
Imaáhítat: Imádkozzunk a hívő fiatalokért! – 1Tim 4:12
Bibliaóra: Elhívatásod, hogy igazságban élj – 1Jn 3:1-10 (Aranymondás: 1Jn 3:7)
Isten népe a nyomorúságban
Igehely: Jel 7:1-17
Isten igéje szerint az angyalok szolgáló lelkek az üdvösséggel rendelkező emberek felé (Zsid 1:14). Mindebben Istennek való teljes engedelmesség jellemzi őket. Isten elpecsételt minket az üdvösségre, amire nézve a Lélek zálogát adta nekünk (2Kor 1:22).
A választottak elpecsételése után az üdvözültek mennyei sokaságát látja a pátmoszi remete, akik megszámlálhatatlan, minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből valók, akiket négy dolog jellemez.
1. Kijöttek a nyomorúságból, ami a bűn következménye. „Ó én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből” (Róm 7:24)? Mózes is így fogalmaz: „Életünk ideje hetven, avagy nyolcvan esztendő, aminek nagyobb része nyomorúság” (Zsolt 90:10). Ez a sokaság meghallotta Isten hívő szavát és Hozzá jött a bűn nyomorából. Jöjjetek énhozzám! Ez a jövetel nem saját elképzelésünk, hanem az Ő akarata szerint kell történjen. Hívj segítségül engem a nyomorúság idején… (Zsolt 50:15)!
2. Tiszta, fehér ruhába öltöztek. Levetették bűntől beszennyezett ruhájukat. Vetkezzétek le a régi élet szerint való óembert, amely meg van romolva! Megmosták ruháikat a Bárány vérében. Új ruhába öltöztek. Fehér ruhába, a legszebb ruhába, az üdvösség ruhájába, amit Istentől vettek.
3. Őt szolgálták - a királyi székben ülőt. (Aki földön léte idején szolgált nekünk, és felénk.) Éjjel és nappal. Állandó jelleggel, megszakítás nélkül, fáradhatatlanul, kész örömmel, nem kényszerből, hanem önkéntesen. Az Ő templomában. Abban a testben, amit Ő a Szentlélek templomává tett.
4. Győzelmes életet éltek. Kezükben pálmaágak, ami jelképezi, hogy győztek Sátán felett. Felöltözték Isten minden fegyverét. Győztek a világ felett. Ezzel Jézusnak is harca volt (Jn 16:33). Általa pedig felettébb diadalmaskodunk (Róm 8:37). És nem utolsó sorban győztek régi természetük, testi vágyaik, gondolataik felett. Nem elégedtek meg felszínes hívő élettel.
Mindezekért jutalomban részesülnek. Isten jelenlétében élhetnek, amire mindig is vágytak. A mindenható kiterjeszti oltalmazó, áldó sátorát felettük. Nem lesznek be nem töltött szükségeik. Letöröl szemeikről minden könnyet. Nem gyötrik őket többé a földi élet nyomorúságának emlékei. Mindezért kiáltsuk örömmel: Az üdvösség a mi Istenünktől van!
Kiss Zoltán