Igehely: Ézs 40:6-11; Kulcsige: Ézs 40:9 „Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!”
1978 február 20-án hangos kiáltás árasztotta el az alexandriai úton levő kaszárnyát, Bukarestben: Szabadulás! Mehetünk haza. Boldogok voltunk és semmiért a földön nem töltöttünk volna ott még egy éjszakát. Ma is hangzik az örömhír, kiáltva is, halkan is. Az emberek meghallgatják, de nem reagálnak rá. Némelyek gondolkodnak rajta, mások pedig elfelejtik, de örülni, mint a szabaduló katonák nem tudnak neki.
A profétának a fogságban levő népnek kellett kiáltania ezeket az Igéket. Én is kérdezem sokszor, mit kiáltsak, Uram? Volt, amikor azt kellett kiáltanom: „Uram, ha itt lettél volna nem halt volna meg a testvérem.” (Jn 11:21) Máskor pedig: „Betelt az idő és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1:15)
Mit kellett a profétának kiáltania?
Minden emberi test olyan, mint a fű – törékeny. Senki sem gondol arra, hogy megszámolja a fűszálakat, hisz eltapossuk, mielőtt hozzáfognánk.
Hamar elhervad. Senki se bízza el magát még a legerősebb sem. „Reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.” (Zsolt. 90:6) Az egyik faluban, valaki este hallgatta az evangéliumot, de másnap, amikor én odaértem, már a koporsóban volt. Megdöbbentünk!
Ezzel szemben Isten Igéje örökre megmarad. (8) Mert Isten maga a testté lett Ige. Soha nem változik. A bűnös embernek kegyelem, a megtérni nem akarónak viszont ítélet. Lásd a kereszten levő gonosztevőket.
Itt van Istenetek (9) – még a fogságban is! Akkor miért vagyunk foglyok idegen földön? - kérdezhették. Ezt kérdezte Gedeon is, amikor az angyal köszöntötte: „Az Úr veled erős férfiú! …Kérlek Uram, ha velünk van az Úr miért ér bennünket mindez?” (Bírák 6:12-13) Lehet, kedves testvérem, te is ezt kérdezed - hol van az Úr? Ő ott van a tüzes kemencében, ott van a betegágynál, a kórházban, a ravataloknál. Velem van a nagy próbában, Jézus a legjobb barát, Reá mindig számíthatok. Számíthat-e Ő is rám? (HH 547/2)
Jön hatalommal, mint bíró. Aki legelteti őket, karjára gyűjti, ölébe veszi, és szelíden terelgeti őket.
Te milyen formában tapasztaltad meg életed során az Úr jelenlétét? Mit tudnál most kiáltani?
Szabó Mihály
Imádkozzunk Igére figyelő szívért! – Zsid 2:1-3
Elhívatásod, hogy vallást tégy az igazságról – 1Jn 2:18-29 (Aranymondás: 1Jn 2:21)
A vég kétféle várása
Igehely: Jel 6:9-17
A Jelenések könyvében sok szimbólum, jelképes üzenet van. Az előttünk levő igeszakaszban is 2 pecsétről olvasunk, melyek két eseményt tartalmaznak. Az 5-ik pecsét eseményei a menyben zajlanak. Itt, János az oltár alatt levő mártírok lelkét látja, akik a nagy keresztyén üldözések ideje alatt vértanúhalált szenvednek. Az első István vértanú volt, aki teljes volt hittel és Szentlélekkel, és az Úr Jézus Krisztusról szóló erős bizonyságtételéért kövezték meg. Ezek a lelkek kérik az Úr igazságos ítéletét, elégtételt vérükért. Csak az Úr Jézus Krisztus vére kiált az Atyához, elégtételért, kegyelemért, megbocsátásért, irgalomért a bűnös ember számára. Ezek az oltár alatt levő lelkek tudatos állapotban vannak. Fehér ruhát kapnak, melyek a szentek igazságos cselekedeteit jelképezik. Várakozásra és türelemre vannak kérve, míg betelik azoknak a szolgatársaiknak száma, akik hasonló szenvedéseket élnek át és készek meghalni az Úr Jézusért.
A 6-ik pecsét eseményei földiek és az utolsó napokról szólnak. A pecsét feltörése a föld, sőt az univerzum óriási, félelmetes megrázkódtatását idézi elő. A társadalom minden osztálya pánikba esik. Félelem lesz úrrá az embereken. Mert nagy nap lesz az Ítélet napja, a Bárány haragjának a napja. Ez a nap borzalmas lesz azoknak, akik nem ismerték meg az Úr Jézust, és nem békültek meg az Élő Istennel. A környezetünkben élő emberek többsége ma is Isten nélkül él. Nem gondolnak a jövőre, lelkükre, az örökkévalóságra. Csak a testi, földi dolgokban foglalatosak, a gyönyörnek és szórakozásnak élnek (2Tim 3:1-4). Ezek szívesebben elviselnék majd, hogy a hegyek és kősziklák rájuk szakadjanak, minthogy elszenvedjék az Isten ítéletét és a Bárány haragját.
Drága testvérem, hogy gondolsz erre az időre? A végidőket hogyan várod? Lehet, hogy már nincs félelem a szívedben, ha a trónuson ülő Bárányra gondolsz, mert a te neved már be van írva a Bárány könyvébe. De gondoljunk csak ismerőseinkre és rokonainkra, akik még nem ismerik a Bárányt, mint Megváltójukat, mi lesz velük?
Mit tudnál tenni ma valakiért, aki még nem ismeri az Úr Jézust?
Szabó Mihály
