2018. március 4., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Le tudott ülni és hallgatni őt

Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:39 „Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.”

Leülni és hallgatni – a legtöbb embernek büntetésként hangzik, de nem így Máriának. Vajon miért? Azért, mert a Mester jelenléte minden másnál többet jelentett számára. Szomjazta beszédét, és nem szeretett volna abból egyetlen szót sem elszalasztani. Istentiszteleteinken ülve hallgatjuk az igét, mégis egy apró mozgás is képes elvonni a többség figyelmét. Hát akkor otthon! Nem elég leülnünk, figyelnünk is kell! Nem vagyunk egyformák figyelmünk fegyelmezése terén, de a Jézus iránti érdeklődés, kíváncsiság és csodálat legyőz minden zavaró tényezőt.

Pörgő világunk ritmusa kedvezőtlenül hat az elcsendesedés gyakorlatára. Az események és feladatok áradatként sodornak minket, az elvárások és kötelességek feszültségben tartanak, gyermekeink instant kultúrában nőnek fel. Egy ilyen világban kínálja Jézus, hogy „jöjjetek énhozzám”. Erdman szerint elsősorban arra van szükségünk, hogy lábánál üljünk és megtanuljuk akaratát, azután feladatainkban nyugodtak, békések és kedvesek leszünk. Mennyire jellemző ez rád? Ha nem, akkor ülj le és hallgass! Csendben ülve és figyelmesen hallgatva tanulhatod meg a leckét, amit Mestered szeretne átadni neked.

Jézus a szolgálatainkat is elfogadja. Nem veti meg a Márták szorgalmát, de szeretné, ha megértenénk, hogy az iránta való szeretetünk mindennél előbbre való. Szeretet nélkül nem tudunk hallgatni, odafigyelni, sőt enélkül áldozatunk és szolgálatunk is semmi. Mária nem kényszerből vagy érdekből hallgatta Jézust, hanem őszinte szeretettel és kíváncsisággal.

Ma is megvan a lehetőség arra, hogy elcsendesedjünk, Jézust és az Ő akaratát keressük. Sok egyéb lehetőség is kínálkozik, te melyiket választod? A jobb részt? Itt nem arról van szó, hogy jót teszel, vagy rosszat, hanem hogy teszed-e az egyetlen jót, amire éppen akkor szükség van? Ha még mindig tétovázol, hogy mit is kell tenned, kérdezd meg Jézust. Ő tudja, hogy mi a jó, és szeretné neked is elmondani. Érdekel? Időzz most Megváltód lábánál, hogy majd vele együtt ülhess az Ő trónusán!

Sallai Jakab

Imaáhítat: 

Adjunk hálát a nőtestvérek imaházszépítő gondosságáért! – 2Móz 35:21.25-26

Bibliaóra: 

A világosságban járók gyülekezete – Ef 5:1-20 (Aranymondás: Ef 5:8)

DÉLUTÁN | 

Kikerülhetetlen ítélet

Igehely: Jer 11:11-23

A repülőgépek irányításának egyik szabálya az, hogy ha a pilóta hibát észlel a felszállásnál, visszafordul a felszállási helyére. Igen ám, de van egy meghatározott pont, egy bizonyos távolság, ahonnan már nem lehet visszafordulni, az a pont, ahonnan nincs visszatérés. Ezt a kifejezést átvitt értelemben is használjuk az élet olyan helyzeteiben, amikor már nem lehet megállni azzal, amit elkezdtünk, hanem folytatnunk kell, vagy amikor bizonyos hatások és következmények már elkerülhetetlenek. Egyesek szerint például a globális felmelegedés túlhaladt ezen a ponton. Ez nem csupán negatív értelemben igaz, hanem a pozitív hatásokra is, például a megtérés útján, a lelki növekedésben, vagy a bemerítés alkalmával, amikor örömmel énekeljük, hogy „nincs visszaút, nincs visszaút”.

Igénkben Isten szólal meg a próféta által: „veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem tudnak elmenekülni” (11. v.). A választott nép túljutott azon a ponton, ahonnan még lett volna megtérés. És az a legszörnyűbb, hogy ennek egyáltalán nem is voltak tudatában. Nemcsak nem tudtak, de nem is akartak megtérni. Nagyon sok ember van ma is ebben az állapotban. Ha figyelmeztetik, annál messzebb mennek a megátalkodás útján. Nem azok számára kikerülhetetlen az ítélet, akik azt gondolják magukról, hogy már olyan messze jutottak a bűn útján, hogy már Isten sem tud nekik megbocsátani, az ítélet azoknak végleges, akik nem is törődnek azzal.

A visszavonhatatlan ítélet nem Isten szigoráról szól. Ő nem kegyetlen, nem képtelen arra, hogy elhárítsa az ítéletet. Több példa van a Bibliában, amikor Isten a már kimondott ítéletet visszavonta (lásd Jónás történetét). Az ítélet tehát elkerülhető, mert Isten a töredelmes megtérőnek kegyelmet ad. Ha önmagunkat ítéljük el, nem esünk ítélet alá (1Kor 11:31). Az Úr Jézus elvette bűneink ítéletét, nincsen tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak (Róm 8:1).

Mind fizikai, mind lelki értelemben vannak elkerülhető és elkerülhetetlen következmények. Vigyázzunk, hogy ne keverjük ezeket össze! Ne az elkerülhetetlent akarjuk elhárítani, és ne mondjuk arra, ami kiküszöbölhető, hogy ránk van mérve. E világ ítélete hamarosan be fog következni, megtaláltad-e már a kimenekedés útját?

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: 2Sám 14:18–24; Kulcsige: 2Sám 14:22 „Ekkor Jóáb arcával a földet érintve leborult, és áldotta a királyt. Azután ezt mondta Jóáb: Ma tudta meg szolgád, uram, királyom, hogy jóindulattal vagy hozzám, mert teljesítetted, ó király, szolgád kérését.”

A történetünkben Joáb próbálja megenyhíteni Dávid szívét, aki megharagudott fiára, Absolonra, mivel megölte testvérét, Amnónt. Joáb ravasz csellel próbálja megnyerni a király jóakaratát. Úgy néz ki, ő is azon az elven volt, mint Pál apostol: az alkalmat áron is meg kell vásárolni.

Dávid felismeri a ravasz félrevezetést, mégis könyörületes lesz, és teljesíti Joáb kérését. Vajon mi hányszor cselekszünk Joábhoz hasonlóan? Sokszor ravaszul becsempésszük imáinkba vágyainkat, de a végén alázatoskodva hozzátesszük: legyen meg a te akaratod.