2018. március 24., szombat

DÉLELŐTT | 
Vacsora a farizeusoknál

Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:1 „Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.”

A szombatnapi vendégeskedés elég gyakori volt a zsidóknál. Így kerülhetett sor arra is, hogy a farizeusok egyik vezetője meghívja házába ebédre a názáreti Rabbit. Ilyenkor hívatlanok is érkezhettek. Így lehetett jelen egy vízkóros beteg ember is – amely történetet csak Lukács említ. Jézus meglátta a beteget, és azt kérdezte a körülötte állóktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” Az evangélista megjegyzi, hogy „ők hallgattak”. Hallgatásuk azonban nem akadályozta meg Jézust abban, hogy kézen fogja a beteget, azonnal meggyógyítsa és elbocsássa egészségesen. Az evangéliumok szerint Jézus hét alkalommal rontotta meg a szombatra vonatkozó törvényt. Miért? Azért, mert többre tartotta az irgalmasság gyakorlását, mint a betűk betartását. A Mester a gyógyítás után a farizeusokat arról kérdezte, hogy segítenek-e bajba jutott állataikon, szombaton? De ők most sem feleltek. A vacsora a farizeusoknál jó alkalom volt arra, hogy Jézus újból bemutassa, hogy Isten az irgalmasság gyakorlását helyezi a hagyományok elé. Példáját követve, észrevesszük-e az ilyen helyzeteket?

Gergely Pál

DÉLUTÁN | 

Lehet az ember Isten hasznára?

Elmélkedjünk most ezeken a kérdéseken úgy, hogy elvonatkoztatjuk a szövegkörnyezetétől. Használhat-e az ember Istennek? Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, ha mi igazak vagyunk? Van-e Neki haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?

Volt egy olyan időszak a történelemben, amikor Isten gyönyörködött az emberben. Hasznos munkát bízott rá. De nem sokáig tartott. A bűn mindent elrontott. Az ember megpróbálta ugyan elnyerni Isten jó tetszését, de nem sikerült. Majd, több mint 2000 évvel ezelőtt jött valaki, akiről Isten kijelentette: „Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”. Jézus földre jövetele azt jelenti az egész világ számára, hogy jött Valaki, aki lehetővé tette, hogy a lehetetlennek tűnő dolog lehetségessé váljék. Ha Isten gyönyörködött az ő Fiában, minden bizonnyal gyönyörködik azokban is, akik hit által befogadják őt, hisz azokat felhatalmazza arra, hogy Isten fiainak neveztessenek. Jézus átvette tőlünk mindazt, amiért nem tetszhettünk Istennek, és nekünk adta mindazt a tisztaságot, szentséget, amiben ő gyönyörködik. Akik átélték az újjászületés csodáját, azokat Isten használni fogja országának bővítése érdekében. Te tetszel-e már Istennek?

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.