2018. május 31., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten gyermekei vagyunk, de feltételekkel

Igehely: 1Jn 3:1-10; Kulcsige: 1Jn 3:1

Isten gyermekei azok, akik befogadták Jézus Krisztust. Akik életük Urává tették, azok Istentől születtek. Kedves olvasó! Megtörtént ez már a te életedben is? Befogadtad-e Jézust, és el tudod-e mondani meggyőződéssel, hogy Isten gyermeke vagy? Ha ez még nem történt meg, tedd meg most. Ha befogadtad őt, rendelkezel-e azzal a bizonyossággal, hogy Isten gyermeke vagy? Mert azzá lettél, amikor ez a csodálatos esemény megtörtént az életedben. Isten maga mondja ezt. Ő soha nem hazudik, s meg nem csalna. Teljes bizalmadat vesd Bele! Aki bűnben él, vagy csak egy bűnt is megtűr életében, az Isten törvényét szegi meg. Jézus Krisztus azért jött e világra, hogy az ördög munkáját lerontsa. Ezért szükséges, hogy engedjünk Igéje és Szent Lelke vezetésének. Meg kell tisztulnunk minden felismert bűntől. Tegyük az Ő akaratát, akkor az igazságot tesszük, és fokozatosan hasonlítani kezdünk majd Jézus Krisztushoz. Addig végzi ezt a megtisztító és megszentelő munkát az életünkben, amíg a Krisztus képét meglátja Isten bennünk, és az emberek is felismerik, hogy szeretjük az Urat, és testvéreinket egyaránt.

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Egy áldott házaspár

Igehely: ApCsel 18:24-28

Akvila és Priszcilla az efézusi gyülekezetben felfigyeltek a fiatal alexandriai származású zsidó férfira, aki helyesen hirdette a Jézusról szóló igéket, de szolgálatában voltak hiányosságok. Ez a házaspár kész volt segíteni annak, akinek erre szüksége volt. Nem sajnálták idejüket, a befektetett energiát, talán otthonukat sem. Azt akarták elérni, hogy a fiatal szolgatársuk „még helyesebben” hirdesse a Jézusról szóló igéket. Az ilyen befektetés mindig hasznos és építő. Kész vagy időt, energiát befektetni, talán egyebet is, hogy másnak hasznára lehess, hogy az evangélium ügye előre haladjon, terjedjen a jó hír?

Akvila és Priszcilla kellő tapintatossággal tudtak segítségére lenni Apollósnak, nem a nyilvánosság előtt oktatták ki. Nem nézték le fiatalabb szolgatársukat, nem mondták, mi nála sokkal jobbak vagyunk, vagy ő sosem lesz olyan, mint mi, és neki még sok tanulnivalója van. Úgy közeledtek feléje, hogy az építő legyen számára, és bátorító a szolgálatban.

Imádkozzunk, hogy gyülekezeteinkben sok ilyen házaspár legyen, akik maguk is hűséges szolgái az Úrnak, és más szolgatársaknak is áldásul lehetnek.

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.