Igehely: Ef 1:1-14; Kulcsige: Ef 1:13 „Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.”
Pál apostol felsorolja azokat a lelki áldásokat, amelyek biztosítva vannak mindazoknak, akik hisznek Jézus Krisztusban. A mennyei világ áldásaiban részesülni a legnagyobb kiváltság, amit csak el lehet képzelni ebben a földi életben. Egyrészt hiszünk az Úr ígéreteiben, amelyeket adott nekünk, másrészt a Szentlélek jelenléte által, aki pecsétnek is van nevezve, bizonyosságunk van az üdvösségünk felől. Az üdvösség a megváltás által valósult meg, de ez csak akkor lesz teljes, amikor megdicsőült testben az Úrnál leszünk. Addig is, amíg ez megtörténik, a Szentlélek arra emlékeztet minket nap, mint nap, hogy Isten gyermekei vagyunk, akiket a Fia vérén váltott meg. Nem a saját bölcsességünk és erőnk által kell megélnünk a hívő életet, mert Isten bölcsességgel és erővel is felruházza övéit. Isten gyermekének lenni nagy kiváltság, de egyben nagy felelősség. Ezért az ige figyelmeztet: „ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára” (Ef 4:13).
Fekete Csaba
A Szentlélek hasznos ajándéka
Igehely: 1Kor 12:7-21
Azok, akik Isten gyermekei, a Krisztus testét alkotják. Ahogy az emberi test minden egyes része értékes és hasznos, ugyanúgy, akik Krisztus testét alkotják, nagyon értékesek és hasznosak. A test tagjai sokfélék, különbözőek, de nincs közöttük meghasonlás, teljes összhangban vannak egymással (sajnos, ez sokszor gyülekezeteinkben nem így van). A test tagjai kölcsönösen gondoskodnak egymásról. Ha az egyik szenved, szenved a többi is, ha egy örül, örül a többi is.
Azt, hogy milyen szerepünk van a Krisztus testében, Isten határozza meg. Isten lelki ajándékokkal ruházza fel gyermekeit, amelyek által meghatározza szolgálati területüket a gyülekezetben és a társadalomban is. Zűrzavart kelt az a személy, aki nem tudja, hol a helye, és milyen feladattal van megbízva, vagy olyan lelki ajándékkal akar szolgálni mások felé, amit lényegében nem is kapott.
Ha az Úr gyermekei vagyunk, értékeljük azt az ajándékot, amit kaptunk az Úrtól, de hasonlóképpen értékeljük másokét is!
Tudsz-e szolgálni mások felé azokkal a lelki ajándékokkal, amelyeket kaptál az Úrtól?
Fekete Csaba
