2018. május 17., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek igazat szól

Igehely: 1Kir 22:1-28; Kulcsige: 1Kir 22:28 „Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem az Úr beszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!”

Isten az Ő igéjét Izráel királyainak a próféták által jelentette ki. Történt, hogy Aháb, Izráel királya harcra készült Rámót Gileádért. Ebben az időben látogatta meg őt Júda királya Jósáfát, aki azt tanácsolta Ahábnak, hogy kérdezze meg az Urat.

Aháb prófétái mindig csak jót prófétáltak királyuknak. Ezen alkalommal is így történt. Jósáfátnak nem tetszett ez a dolog és rávette Ahábot, hogy hívja el Mikeást és hallgassák meg őt is. Mikeás nem a király tetszése szerint prófétált, hanem azt mondta el, amit az Úrtól kapott látomásban.

A hamis próféták ma is mindig „jót” prófétálnak, vagyis hízelgőt. Az Isten igaz prófétái pedig az Ő igaz beszédét szólják mindig. Az Isten üzenete mindig beteljesedik.

Szeretjük Isten igazságát? Ha igen, szóljuk mi is mindig az igazat. Jólétünk nem a földi hatalmasságok jutalmától függ, hanem Isten igazságának továbbadásától.

A Szentlélek az, aki megtanít minden igazságra minket, Isten gyermekeit.

János apostol azt írja: „Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak” (3Jn 4).

Veress Bálint

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek gyümölcse: szívesség és jóság

Igehely: 2Sám 9:1-7

Amit itt Dávid tett, az figyelemre méltó és követendő. Igénk azt mondja el, hogyan teremte meg Dávid a szívesség és jóság gyümölcsét. Saul házából valót keresett, hogy az Isten irgalmasságát cselekedje vele. Ez azért csodálatra méltó, mert Saul ellenséges volt vele. A szívesség és jóság gyümölcsére látunk sok jó példát, amelyek ösztönöznek, hogy valami jót tegyünk mi is. A külső hatások buzdítnak egy ideig, de tartósan akkor teremhetjük meg ezt a gyümölcsöt, ha belülről a szívünkből jönnek az indítások. Ezt tudja elvégezni a Szentlélek. Ma is látunk jótékony embereket, a média bemutat jó néhányat. A gond az, hogy a kitartás hiányzik. Tartósan az tud jót cselekedni másokkal, aki ezt Istenért teszi és Istennel. Ha valaki az Úr oldalára állt abból természetesen jönnek elő az ötletek, hogy kinek és miben lehet a segítségére és a javára. Miért? Mert a bennünk lakó Szentlélek serkent a jó cselekedetekre. De a jó cselekedetekből beszélgetés, bizonyságtétel is kell következzen. Dávidnak volt alkalma sokat beszélgetni az asztalnál Méfibósettel, és így ápolhatták a kapcsolatot.

A jó cselekedetek arra adnak lehetőséget, hogy az Úrról beszéljünk. Ne hallgassuk, el kihez tartozunk és mi történt velünk mióta meggyőződést nyertünk tőle.

Budai Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.