Igehely: Zsid 1:1-14; Kulcsige: Zsid 1:5 „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged”, majd pedig: „Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?”
A jelzett igeszakasz Istent atyai szerepében mutatja be. Számunkra úgy fogható fel leginkább Isten, ha egy szerető apához hasonlítjuk. Az Ószövetség 13 alkalommal a „Mi Atyánk” kifejezéssel utal Istenre. Ennek a megszólításnak Jézus által gyakorolt használata teljesen új jelentést adott az Istennel való kapcsolatunknak. Jézus, több mint 150 alkalommal utalt Istenre, mint édesapjára, és 30 alkalommal a „mi atyánk” kifejezést alkalmazta. Ebben a részben pedig Isten, mint szerető Atya utal Jézus Krisztusra, mint fiára.
Mi az, amit Isten szerető atyaként tett fiával, Jézus Krisztussal?
1. Szólott általa (1.v.). Isten minden idők emberéhez szól, sokszor és sokféleképpen, hogy megtérjen, és ne kárhozzon el. Szólt hajdan az atyáknak a próféták által, és ma szól nekünk is az Ő Fia Jézus Krisztus által. Minden próféta csak valami aktuális és részleges igazságot közölhetett arról, hogy kicsoda Isten és mit akar az Ő népével. Jézus azonban mindent elmondott nekünk Istenről, amit tudnunk kell. Ezek után a kérdés csupán az, mit kell nekünk ma tenni? Elhinni és cselekedni azt, amit Jézus Krisztus kijelentett.
2. Mindennek örökösévé tette (2.v.). Fia lévén, mindazt amivel Ő rendelkezett, megosztotta vele. Annak a hatalomnak és dicsőségnek, ami Istent övezi Jézus Krisztus a visszatükröződése és valóságának a képmása. Aki látta Jézust, az látta az Atyát, aki hitt Jézusnak, az hitt az Atyának, aki pedig engedelmeskedett Jézusnak, az az Istennek engedelmeskedett. Ők ketten elválaszthatatlanul egyek, és soha nem állnak szemben egymással. Te ilyennek ismered-e Istent, és az Ő fiát, Jézus Krisztust?
3. Jobbjára ültette (3.v.). Ezzel jelezve, hogy minket bűneinktől megtisztított. Miután Jézus Krisztus egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket, az Atya annak jeléül, hogy ezt elfogadta, királyi székének jobbjára ültette (Zsid 10:11-14). Ez a hely az Atyával egyenlővé, és minden más fölé helyezi Jézus Krisztust. Ő ma is erről a helyről jár közben az övéiért, és innen tér majd vissza megítélni mindeneket.
Isten atyai szeretetének jeleként szólt, örökösévé tette, és jobbjára ültette Fiát, Jézus Krisztust. Az Ő szeretetét elfogadva, te mit teszel ma Jézus Krisztussal?
Balogh Gábor
Könyörögjünk Szentlélek által vezérelt önuralomért! – Péld 25:28
Vizsgáld meg az életed Isten előtt! – JSir 3:18-40 (Aranymondás: Zsolt 26:2)
Ő megsebez, de be is kötöz
Igehely: Jób 5:1-27
Bevezetőnek mondjunk egy néhány szót Jóbról. A történelmi kevés adatok szerint, és a népi elbeszélések, szájhagyományok nyomán, egy félnomád gazdag emberről van szó. A pátriárkák korában élt, Palesztina határain kívül, a puszta szélén, Úc földjén (Jób 1:1) A Biblia magyarázok, és Biblia történészek is megegyeznek abban, hogy egy igen kegyes, Istent kereső ember volt. És ez az Isten keresés abban merült ki, hogy néki valóban Isten és az Ő akarata volt a fontos, és nem csak a saját jóléte.
A felolvasott részben Elifáz hozzászól Jób panaszához. Jób panaszkodik, igaznak jelenti ki magát, és kitartóan ragaszkodik saját igazához, miszerint méltatlanul szenvedi a sorscsapásokat, amikkel Isten sújtotta. Elifáz, a jó barát, arra hívja fel Jób figyelmét, hogy legtöbbször az ember okozza saját szerencsétlenségét. (Jób 5: 7) Nem építi le Jób hitét, Istenhez való ragaszkodását, csak éppen figyelmezteti, hogy az embernek nincsenek jogai Istennel szemben. És Istennel jogvitába szállni ostobaság lenne, sőt életveszélyes is. (Jób 5: 3-5) Jób elkeseredésében és bosszúságában mondja azt, amit mond, mintha vádolná Istent mindenért, ami vele történt.
Számtalan esetben mi is elragadtatunk és győz a száj, a meggondolatlan beszéd, zokszó, panasz. Mert Isten látogatása életünk folyamán, nem okoz mindig örömteli perceket, pillanatokat. Isten látogatása néha fájdalmat, szenvedést okoz, ágyhoz köt. Ilyen esetekben megtörténik, hogy a száj szól és a lélek néma marad. Vajon mi a meggyőződésem ilyenkor? A szívem teljességéből szól a szám? Hol marad a lelkem, mi történik vele?
Olyanok vagyunk Isten kezében, drága olvasóm, mint az agyag. Formálni akar, engedjük, hogy kezébe vegyen, hogy formáljon, ne panaszkodjunk, ha fáj. Új edényt akar belőlem, belőled formálni. Tervének megfelelőt, hasznos edényt.
„Ha lelked csüggeteg, Ő eljön, leül melléd, nem faggat, / és küzdeni nehéz, megvárja csendben, / ha úgy érzed, hogy mond el te magad. / elejtett az égi kéz. Meghallgat végig, / majd homokba ír, / üzenj Jézusnak, s a meredek, / borulj le, add meg magad! / keskeny úton újra járni tanít.” (Üzenj Jézusnak)
Mucsi Bálint János
