2018. február 6., kedd

DÉLELŐTT | 
Jézus mellett lenni a legjobb

Igehely: Lk 8:19-21; Kulcsige: Lk 8:21 „Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.”

Sokan kifejezték már ezt a meggyőződésüket, akik Isten közelébe kerültek. Ez mindig különleges megtapasztalás. Aszáf is megvallotta ezt: De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet (Zsolt 73:23). A betániai Mária a jó részt választotta azzal, hogy Jézus mellett ült és hallgatta tanítását, mert neki ez volt a legjobb (Lk 10:38-42).

Családi, rokoni, baráti vagy éppen atyafiúi kapcsolatok nem akkor a legerősebbek, amikor csak egymáshoz ragaszkodunk, hanem akkor, ha mindegyikünk személyesen első helyre teszi Jézust és hozzá ragaszkodik. A családi és gyülekezeti élet nagy áldás, különösen akkor, ha mindenki Jézus közelségét keresi, és úgy vannak együtt, hogy Isten beszédének egyedüli tekintélye van közöttük. Tehát Jézus mellett lenni a legjobban úgy lehet, hogy hallgatjuk a tanítását és megcselekedjük azt!

Számodra kinek a közelsége a legértékesebb? Milyen kapcsolatban vagy a világgal?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Az Ige világosságánál járni

Megvilágosodott értelem és megvilágított út. A kettő együtt szükséges a biztos haladáshoz. Fel kell fogni, hogy az úton veszélyek vannak, melyek az utazó halálát kívánják. Mit tehetek azért, hogy mégis célba érjek? Szerezzek világosságot és tanácsot. Az Ige az egyetlen és biztos útmutató a mennybe vezető úton, hisz onnan szállt le.

Isten úgy látta jónak, hogy csak a következő lépést világítsa meg előttünk, mint a mécses. Úgysem lépünk egyszerre kettőt. Ha pedig nagy szakaszt belátnánk, nem figyelnénk a lábunk elé.

Használom-e ezt a kitűnő lehetőséget: az Ige világit, én pedig követem a világosságot? Állandóan?

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.