2018. február 22., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A hitetlenség a legfájóbb Jézusnak

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:41 „ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat!”

Vannak olyan Istennel átélt élményeink, amelyekről azt mondjuk, hogy bár sose lenne vége. Ezt az érzést élte át Péter, Jakab és János a megdicsőülés hegyén: „Jó nékünk itt lenni...” De nem lehet mindig a hegyen maradni, le kell onnan szállni, és az emberek közé kell menni. Miért? Mert az embereknek szükségük van Jézusra. Amikor Jézus lejött a hegyről, már várta őt a sokaság, várta egy édesapa, akinek a fia nagyon beteg volt. Bár kért segítséget a tanítványoktól, de azok nem tudtak rajta segíteni. Jézus látszólag nem az apa kérésére válaszol, hanem a hallgatósághoz intézi kemény szavait. Hitetlen nemzedéknek nevezi őket, akiket nem győz meg a sok csoda, amit Jézus szemük láttára már eddig is tett. Márk evangélista beszámolt arról is, ahogy válaszolt az apa Jézus szavára: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9:24) Az ilyen hitetlenség miatt nem haragudott Jézus, hiszen a magunk erejéből képtelenek vagyunk hinni, szükségünk van Isten hitet ajándékozó kegyelmére. Viszont arra haragszik Isten és számon kéri, mikor valaki nem hagyja, hogy meggyőzessen. Milyen a te Isten-hited?

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Könyörgés bűnbocsánatért

Igehely: Dán 9:17-19

Dániel a mindenható, erős Istenhez fordul könyörgésével, aki képes helyreállítani Izráelt. Ha Isten megengedi Izráel visszatérését, a templom és Jeruzsálem helyreállítását, ez önmagáért az Úrért fog történni. Dániel alázatos könyörgése így hangzik: „ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk”. Isten nem azért válaszol a kéréseinkre, akik mi vagyunk, hanem azért, aki Ő.

A szentély Istennek az emberrel való találkozási helye és az áldozatok bemutatásának a helye. Dániel ennek a helyreállítását óhajtja. Az imákra való válasz Isten nagy irgalmából származik: „mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket”. Az ilyen ima tetszik Istennek. A kegyelem ajtaja tágra nyílik azok előtt, akik bíznak az irgalom alapelvében. A meghallgatásért, a bűnbocsánatért és a késedelem nélküli cselekvésért könyörög Dániel, és Isten tekintélyére hivatkozik ezekkel a szavakkal: „a te nevedről nevezték el városodat és népedet”. A szabadulás Isten nevében és az Ő dicsőségére fog történni a bűnbocsánat elnyerése után.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:1–6 Kulcsige: 1Jn 2:3 „Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.”

János int minket arra, hogy a mindennapokban éljük meg a hitünket, hogy ne vétkezzünk. Megadja ehhez a szükséges utasításokat is. Mintha ellentmondás lenne a felsorolásban, de tulajdonképpen felnyitja a szemünket. Azt mondja, hogy ne vétkezzünk. Számunkra ez lehetetlen, ezért folytatja a gondolatot azzal, hogy ha bűnbe estünk, van megoldás Jézusnál. Ő a Pártfogónk az Atyánál, a meghalt és feltámadt Úr Jézus. Ő mindenben tökéletes volt. A nagypénteki események előtt, amikor alaposan megvizsgálták (mint a húsvéti bárányt), semmi rosszat nem találtak benne.