2018. december 21., péntek

DÉLELŐTT | 
A Krisztushoz gyűlésünkből fakadó józanság

Igehely: 2Thessz 2:1-5; Kulcsige: 2Thessz 2:2/a „Ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat.”

A józanság a szellemi emberek egyik erőssége (2Tim 1:7). A józan szó szinonimái: higgadt, mértéktartó, fegyelmezett, realisztikus, összeszedett.

A thesszalonikai gyülekezet azt gondolta, hogy az általuk elszenvedett üldöztetések a nagy nyomorúságot jelentik (amiről úgy hallották, hogy nem lesz részük benne). Különféle hamis tanítások rémítették őket. Jobban tették volna, ha emlékeznek, ragaszkodnak a bibliai tanításokhoz, amiket már kaptak.

A józanság figyelmeztet bennünket, hogy egyre közelebb van a Messiás visszatérte, de még nem zárult le a kegyelmi időnk. A józanság emlékeztet, hogy csak a Krisztust kitartóan követők ragadtatnak Hozzá, amikor értük jön (1Thessz 4:17). A józanság segít, hogy hűségesen dolgozva várjuk vissza Urunkat.

„Legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1:13) „Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7)

Bennünket mi aggaszt Krisztus visszajövetelével kapcsolatban? Miben nyilvánul meg józanságunk?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Szól a bal keze felől állóknak

Igehely: Mt 25:41-46

Az emberiség történetének kezdetétől megfigyelhető Isten kegyelmének ez a megnyilvánulása: szól. Szava által megteremtette a mindenséget és rendelkezéseket adott az embernek az élethez. De szólt később a bűnben rejtőzködő Ádámhoz, az elfordult Izraelhez, a gazdag ifjúhoz, Júdáshoz, a természet által szól minden emberhez (Róm 1:19-21), s szól majd az utolsó napon a bal keze felől állókhoz is. Milyen megrendítő, hogy Ő, aki azt mondta, hogy Jöjjetek énhozzám mindnyájan, az utolsó napon, a bal keze felől állókhoz így szól majd: menjetek! Az elutasításra azáltal szolgáltak rá, hogy nem tették a jót: nem adtak az éhezőnek, a szomjazónak, a mezítelennek, nem fogadták be a jövevényt, nem látogatták meg a beteget. Válaszukban mentséget keresnek: Uram, mikor láttunk téged…? De a király személyválogatásukat, szeretetlenségüket leplezi le. Az Ő esetükben is igaz, hogy nem cselekedetek alapján adatik az üdvösség (Ef 2:9), de míg ők nem engedtek a jónak, addig a Jót, a Megváltót utasították el. Ugyan erre a csoportra utal Jézus, amikor a Mt 7:23-ban azt mondja, hogy az isteni akarat teljesítésének elmulasztásával gonosztevőkké lettek.

Feladatunk, hogy tegyük a jót, ne a gonoszt. Értékeljük, amíg így szól: jöjjetek énhozzám mindnyájan!

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.