2018. április 4., szerda

DÉLELŐTT | 
Élő reménység

Igehely: 1Pt 1:3–7; Kulcsige: 1Pt 1:3 „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre.”

Élő reménységünk van arra, hogy minden elképzelést felülmúló világnak leszünk a részesei az utolsó napon. Az Úr Jézus, aki meghalt és feltámadt, elment, hogy a mennyben készítsen otthont nekünk. Ez az otthon nem fog elmúlni, nincsen benne semmilyen hiba, és olyan szép, mint egy csokor virág – azzal a különbséggel, hogy nem hervad el, szépsége nem halványul meg: örökké tart.

Élő reménységünk van arról is, hogy nem fogjuk elszalasztani ezt a csodálatos új világot. Isten hatalma őriz minket egészen addig, amíg ez a világ nyilvánvaló lesz, és odaköltözhetünk. Ha magunkra tekintünk, elszomorodunk, mert különféle kísértések akarnak gáncsolni, hogy reménységünket elveszítsük. De még ezek is azért vannak, hogy Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk dicséretesnek, dicsőségesnek és tisztességesnek bizonyuljon azon a napon – hogy üdvösséget nyerjünk, és reménységünk beteljesedjen.

Hadd töltsön el Isten iránti magasztalás az Ő irgalmáért, és adj ennek hangot ma, amikor imádkozol. Vizsgáld meg, hogy mi a hangsúlyosabb életedben: a kísértés okozta szomorúság vagy az élő reménységből fakadó öröm?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Ami számít

Igehely: Gal 6:14–18

Az élet szinte minden területén az a siker kulcsa, hogy megragadjuk a lényegeset, és minden mást alárendeljünk ennek. A technika vívmányai akkor átütőek, ha roppant hatékonyak. A tudományos, egészségügyi, üzleti stb. világban azok a sikeresek, akik pontosan azonosítják azt, amiben a legjobbnak kell lenniük. Mennyivel inkább igaz ez a lelki életben!

A keresztyénség lényege Krisztus kereszthalála és feltámadása. A legszebb énekeink ezt éneklik meg, – de a történelmi eseménynél többet mondanak el lényegre törő tömörséggel: a változást, amit az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása eredményez a hívő életében.

Az Úr Jézus követése azt jelenti, hogy mi is vele együtt felvesszük a keresztet. Ennek a kereszthordozásnak maradandó nyomai vannak, ami arról szól, hogy nyilvánvaló a világnak való meghalásunk és új életben járásunk.

Isten ítélőszéke előtt egy dolog fog számítani: aki új teremtés, azt Isten békessége és irgalmassága fogadja, és Isten népéhez sorolják majd.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?