2018. április 30., hétfő

DÉLELŐTT | 
Példaértékű munkásélet

Igehely: Jn 5:1-17; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A harmincnyolc éve beteg embernek nagy szüksége volt a segítségre. Jézus meglátta a szükségben levőt és cselekedett. Sok évvel ezelőtt egy hideg őszi estén siettem a gyülekezetbe. Útközben szinte belebotlottam egy földön fekvő részeg emberbe. Beláttam, hogy ennek az embernek szüksége van segítségre, de rövid töprengés után mégis továbbmentem, hiszen egyedül úgysem bírtam volna vele, a gyülekezetből meg elkéstem volna. Az alkalom alatt már elkezdett furdalni a lelkiismeret. Mivel másnap sem hagyott nyugton, ezért érdeklődni kezdtem hogyléte felől. Jézus kész volt munkálkodni a zsidók nemtetszése ellenére is, hisz neki fontosabb volt az ember, mint a szombat, nekem pedig fontosabb volt a gyülekezeti alkalom, mint az ember. Mi késztette Jézust, hogy munkálkodjon? A 17. vers alapján elmondhatjuk, hogy az Atyától látott jó példa ösztönözte őt. A jól elvégzett munka pedig éltette (Jn 4:34) és örült, mert a munkájával dicsőséget szerzett Istennek (Jn 17:4). Példa vagy mások számára? Munkád Isten dicsőségét szolgálja? Kész vagy munkálkodni Isten nevében szokatlan helyzetben is?

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

A tökéletes próbakő

Igehely: 1Kor 13:1-3

A hívő életnek vannak próbakövei, amelyek által megmérettetünk. Ahogy vizsgázunk egy-egy élethelyzetben, próbában, az minősít bennünket. A hívő életünket minősítik szavaink, életvitelünk, gondolkodásmódunk, döntéseink, választásaink. Krisztusi életünk hitelét erősítik vagy rombolják megnyilvánulásaink, és az, ahogyan berendezkedünk erre a földi életre. Azok az értékek, amiket képviselünk, elárulják valódi énünket, személyünket.

Igénk a szeretet próbaköveit tárja elénk három vonatkozásban. Az első a beszédünk. Még angyalok nyelvén is szólhat valaki, de szeretet nélkül semmit nem ér. Szavaink akkor hitelesek, ha mögöttük valóban önzetlen, isteni szeretet van. A második az ismeret és a hit. Nagyon fontosak, de az ismeretnek és hitnek párosulnia kell a krisztusi szeretettel. A harmadik az áldozathozatal és adakozás, amelyek nélkülözhetetlenek a hívő életben. Ezek hitelét és értékét is az önzetlen szeretet adja. Isten Igéje azt mondja, hogy az Isten szeretete a szívünkbe áradt a nekünk adatott Szentlélek által. Ebben a szeretetben növekedjünk, és éljük meg naponta a gyakorlatban!

A szeretet megélése hogyan működik a gyakorlati életedben? Milyen lenne a minősítésed?

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?