2018. április 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Gondja van ránk

Igehely: 1Pt 5:6-11; Kulcsige: 1Pt 5:7 „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”. Ez egy nagyon szép, bátorító üzenet, az alkalmazásával mégis lehetnek gondok. Péter arra bíztat, hogy minden gondunkat osszuk meg Istennel, mégis sokan úgy gondolják, hogy a „kis” gondokkal nem érdemes Istent zavarni, ezeket megoldják maguk. Az igazán nagy gondokat pedig azért nem hozzák Isten elé, mert nincs elég hitük, hogy Ő azokat meg tudja oldani. Ha szilárdan állunk a hitben, akkor minden gondunkat meg tudjuk osztani vele. A másik alkalmazási hiba az lehet, hogy semmire sincs gondunk, nem vigyázunk, és nem félünk semmitől, mert Istennek úgyis gondja lesz ránk. Pedig az Ő gondoskodása mellett nagyon fontos, hogy józanok maradjunk fizikailag és szellemileg. Legyünk hát éberek és vigyázzunk! Állva maradni az ördöggel szemben csak úgy lehet, ha gondjainkat Istenre vetjük, és hagyjuk, hogy Ő megerősítsen. Meg szoktad osztani Istennel minden gondodat? Dicsérjük Istent a zsoltárossal: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsolt 68:20)

Szeghalmi Győző

DÉLUTÁN | 

Nem leuralással, hanem példaadással

Igehely: 1Pt 5:1-4

Az igeszerű igényesség, hogy a hívők „jót cselekedve” szenvedjenek, az üldözések alatt sem adható fel. Erre is legyen felkészített az Isten embere (2Tim 3:17). A gyülekezet vezetőinek pedig mindenki másnál jobban kell érteniük és kezelniük az egyház helyzetét.

Péter az Úr Jézustól kapta a küldetést: legeltesse, védelmezze a juhait (Jn 21:15-17), és erősítse testvéreit (Lk 22:32). Ő ezt teszi, miközben továbbadja a megbízatást. Három ellentétes felszólítással írja le a hívők szolgálatának indítékát és módját (2b-3). Célja a visszahúzó hajlamok – kelletlenség, anyagiasság, úrhatnámság – leleplezése és elhárítása; hiszen az elöljárók mindenkori feladata a pásztorolás. Munkájukért „a szentekhez illő” (Róm 16:2) felelősséggel tartoznak, mert a nyáj az Istené (ApCsel 20:28). Szolgálatuk minden tekintetben legyen példaértékű: mutasson a jó Pásztorra (Jn 10:11.14) - Ő az igazi példakép (Zsolt 23).

Leopold László

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.