2018. április 20., péntek

DÉLELŐTT | 
Hatalma van megítélni az embereket

Igehely: Jn 5:19-30; Kulcsige: Jn 5:27 „Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.”

Az Atya hatalmat adott az Emberfiának, aki Jézus személyében élt a földön, hogy cselekedjen és munkálkodjon. Még az életet is önállóan birtokolhatta testében. Azt is megadta neki az Atya, hogy a földön ítéljen. Mindezzel az volt a célja, hogy úgy tiszteljék a földön a Fiút, mint az Atyát a mennyben. Ezzel pedig valóban „egyenlővé tette magát az Istennel” (5:18). Jézus azt mondta sokak csodálkozására, hogy most nem az Atya ítél, hanem a testben levő Fiúra bízta azt rá. A Fiú pedig meghozta – az Atyával összhangban az ítéletét: „bizony, bizony mondom nektek: aki hallja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

A halál után ítélet következik! Elrendeltetett! Viszont, ha most engedsz Jézus hívásának és hiszel örökérvényű áldozatában, amellyel leveszi rólad átkos bűnöd, nem kell többé félned, mert benne megmentődet, s nem bírádat fogod egyszer köszönteni. (Zsid 9:27-28) Mi uralja most szívünket: halálfélelem vagy istenfélelem?

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

Odaszánt élet, odaszánt javak

Igehely: 2Kor 8:1-6

Figyeljük meg a sorrendet: „először önmagukat adták az Úrnak” (8:5b). Az adakozás nemcsak a pénzünkről, hanem sokkal inkább a mi szívünkről és annak megfelelő állapotáról szól. Aki önmagát az Úrnak adja, az meglátja Őt és csodálatos példáját: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (8:9).

Aki előbb átadja magát az Úrnak, az nyomorúsága és szegénysége ellenére is fog adakozni. Gyengén álltak anyagilag, de annál bőségesebb volt az örömük és nagyobb gazdagságukká vált a tisztaszívűségük. Ó, kedves olvasó, van-e neked ilyen gazdagságod?

Nyomorúságuk és szegénységük nem volt akadály abban, hogy erejükön felül és önkéntesen részt vegyenek a szentek iránti szolgálatban. Mindezt sürgetve kérték, és ebben örömüket találták. Nem érdekes, hogy sokszor azok adnak a legtöbbet, akiknek a legkevesebb van?

Te, kikhez tartozol? „ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát” (Lk 21:4b).

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 12:6–16; Kulcsige: 1Kir 12:8 „De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.”

Isten választott népe sohasem alkotott egységes királyságot. Dávid és Salamon birodalma Júda, Jeruzsálem és Észak-Izráel királyságaiból állt, akik egy rövid időre közös királyt választottak. Dávid családjának dinasztikus öröklését csak Jeruzsálem és Júda ismerte el. Az északi törzsek a Dáviddal kötött szerződés (2Sám 5:3) alapján fenntartották maguknak a királyválasztás jogát. Dávid személye összekovácsolta a népet, Salamont inkább csak elfogadták, de Roboámnak már bizonyítania kellett, hogy népének jólétét és nem saját büszke vágyait fogja szolgálni.