2018. április 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Örvendezni az Úrban

Igehely: Zsolt 68; Kulcsige: Zsolt 68:4 „De az igazak örülnek, vigadnak, Isten színe előtt vígan örvendeznek.”

Isten megváltott népének előjoga és kiváltsága az örvendezés, méghozzá az Úrban való (4). Vajon mit gondolhatnak a körülöttünk élők, amikor látnak és hallanak minket Jézusról és Jézusnak énekelni? Vajon értik és érzik, hogy ez nem ámítás és önmagunk szórakoztatása? Vajon Isten-dicséretünkben átjön a szentség, a tisztaság és szeretetünk ragyogása? Vajon tudjuk, hogy Isten Krisztusban kiválasztott minket magának, hogy az Ő szeretetében szentek és feddhetetlenek legyünk, és ezért életünk elsőrendű célja Teremtőnk egész lényünkkel való magasztalása? (Ef 1: 6,12) A hét utolsó napján, reggeli csendességünkben álljunk az Úr elé és örvendezzünk. Miért vagyunk hálásak (6-7, 10-11)? Mit tett az Úr bennünk és általunk (20)? Hogy láttuk őt munkálkodni a világban (29)?

Holnap az Úr napja lesz! Készüljünk lélekben és testben, hogy örülhessünk és vigadozhassunk Istenünk színe előtt. Az Úr a dicséretek között lakozik és ma is imádókat keres.

Boros Róbert

DÉLUTÁN | 

„Térjetek hozzám!”

Igehely: Zak 1:1-6

Zakariás próféta első üzenete a megtérésre való felhívásról szólt. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a megtérés fontosságát, szükségességét. A fogságból hazatértek jól tudták, hogy elődeik szívének keménysége idézte elő mindazt a sok kellemetlenséget, amit el kellett szenvedniük. „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek...” (1:4a), akikhez Isten elküldte hírnökeit, figyelmeztette őket, mégsem tértek meg.

„Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Mindenható (1:3). Itt van egy olyan üzenet is, hogy többé nem lehet vádolni az elődöket a jelenlegi helyzetért, mert a felelősség mostantól a miénk. Könnyen előfordulhat, hogy másokat vádolunk, magunkat pedig felmentjük és áldozatnak minősítjük. Csakhogy minden embernek szüksége van megtérésre, és csak az fogja megtapasztalni Isten közelségét, erejét, áldásait, aki rendezi bűneit. Engedd el azokat, akik lehúztak, megakadályoztak, összetörtek, és térj meg hit által Istenhez, hogy felemeljen, és biztos alapra állítson!

Deák Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?