2017. szeptember 29., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus és a növények

Igehely: Mt 6:27-34; Kulcsige: Mt 6:28 „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.”

Jézus nem volt közömbös a növényvilág iránt, de nem is tulajdonított annak túlzott jelentőséget. Tudott gyönyörködni a fák és virágok szépségében, és lelkesedéssel hívta fel mások figyelmét káprázatos díszükre. Jézus mindezekben a Teremtő hatalmát és gondoskodását látta. Mi is akkor viszonyulunk helyesen a növényekhez, ha túllátva azokon, csodáljuk Istent. Ezek hirdetik legszínesebben Isten erejét és bölcsességét. A növényvilágot Isten az ember uralma alá helyezte, vagyis nekünk adta, a miénk. Nem azért, hogy tönkre tegyük, amit ő szépen megalkotott, hanem azért, hogy őrizzük és gondozzuk (műveljük). Mint a teremtés koronái, a természet ölén tanuljuk meg Mesterünktől, hogy a növényvilág segítségével, azokkal összhangban, kapcsolódjunk Teremtőnkhöz és Gondviselőnkhöz. Olyan lecke ez, amely kigyógyít az aggódás mélyen gyökerező bűnéből. Drága testvérem, te hogy vizsgázol ebből a virágos leckéből? Jézus leadta a leckét, és ma vizsgázni fogsz belőle. Hányasra?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Vigasztalás és öröm

Igehely: Filem 1:1-7 „Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: Kol 4,17 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. Fil 1,9-11 ; Kol 1,9-11 Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.”

Volt egy kedves idős testvér, akinek az otthonában gyakran megfordultam. Rokonok is voltunk, szerettem oda járni. A testvér kedvessége, vendégszeretete mindig pozitív hatással volt az életemre. Nem lehetett úgy beszélgetni, hogy a lelkiek ne kerüljenek a napirendi témák közé, és nem lehetett úgy eljönni, hogy ne imádkozzunk. Az ilyen emberek nyomot hagynak az életünkön. „Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem.” (7.v. ) A tiszta szeretet gyógyít, felüdít, vigasztal és örömet szerez. Az igében említett szentek valószínűleg vándor evangélisták voltak. A misszióban szükség van ilyen családokra, testvérekre, mint Filemon, akiknek otthona mindig nyitva áll azok számára, akik az Úrban testvérek, munkatársak. Filemon maga is szolgája volt az Úrnak. Amikor befogadunk egy testvért más gyülekezetből, ne azt próbáljuk hamar elmondani neki, ami nem jó a mi gyülekezetünkben. Ne is azt próbáljuk megtudni, mi nem jó náluk. Beszéljünk az igéről és az Úr tetteiről! Imádkozzunk egymásért, az Úr dolgaiért. Az ilyen alkalmak felejthetetlenek. Tegyük az otthonunkat szeretet által erőforrássá azok számára, akik nálunk megfordulnak.

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.