2017. szeptember 24., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Benne, általa és reá nézve

Igehely: Kol 1:12-20; Kulcsige Kol 1:16 „Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett.”

Kicsoda Jézus? Ez a kérdés meghatározza minden ember életét. Ennek valósága meghatározza az egész világot, nemcsak a Krisztus utáni időszakot, hanem már a teremtéstől kezdve. Még a Jézusban hívők között is óriási eltérések vannak abban, ahogyan róla vélekednek. Az önmagunkban hordozott „Jézuskép” rányomja bélyegét jellemünkre és viselkedésünkre. Jézus nem hiába kérdezte tanítványaitól, hogy kinek mondják őt az emberek, majd következett a főkérdés: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16:13-15). Péter erre azonnal válaszol, az isteni kijelentés nyomán, hogy „te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. Jézust mi is a Lélek kinyilatkoztatása nyomán ismerjük meg. Pálnak is megadatott ez a felismerés, amikor őszintén tette fel a kérdést, hogy „kicsoda vagy, Uram?” Attól kezdve mélységes csodálat töltötte el, és minden levelében csak Uráról áradozott. Növekedett az ő megismerésében, és ezt kívánta másoknak is. Az emberi okoskodás sokféle tévelygést szült az idők folyamán. Hamis vallások születtek a 15. vers kiragadott mondatából, hogy Jézus „az elsőszülött minden teremtmény közül”. A bukott ember hajlik arra, hogy Jézust emberi kategóriába sorolja (vagy önmagát Jézus kategóriájába), mert ettől jobban érzi magát. A következő vers (16. v.) viszont semmilyen rést nem hagy ennek a ravasz gondolatnak. Amíg a földön élünk, nem fogjuk megérteni Jézus „örökkévaló születésének” titkát, de elfogadjuk, hogy a Fiú mindig is létezett. Minden ŐBENNE volt teremtve, ami arra utal, hogy a teremtés csodája az ő jelenlétében és tudtával történt, az ő lénye szolgáltatott alapot az egész teremtettségnek. ÁLTALA történt, vagyis ő meghatározó oka, kivitelezője volt a teremtés művének. Nemcsak hozzájárult ahhoz, hanem megvalósító eszköze volt annak. REÁ NÉZVE jött létre minden, mert ő a végső cél, és végső soron minden az ő dicsőségét hivatott szolgálni. A természet őt dicsőíti. Sajnos, az emberek életében sokszor elmarad ez a szent rendeltetés. A jó hír viszont, hogy őbenne létezik „új teremtés”, megváltás és örök élet. A te életed őbenne van-e elrejtve? Az ő ereje és kegyelme által éled-e mindennapi életedet? Az ő dicsőségét szolgálja-e mindaz, amit teszel?

Sallai Jakab

Imaáhítat: 

Könyörögjünk, hogy megtérve, engedelmesen és reménységgel szolgálhassuk az Urat! – Hós 12:6-7 (5-6)

Bibliaóra: 

Tudasd másokkal Isten tervét! – 1Sám 16:1-23 (Aranymondás: 1Sám 16:7b)

DÉLUTÁN | 

Részestársak a szenvedésben és a vigasztalásban

Igehely: 2Kor 1:3-11

Sokféle szenvedés éri a hívő embert, de nem minden szenvedés van az Úr Jézusért. Keresztnek mondjuk azt, ami miatt az életünk nehéz. De mi is a kereszt, amit naponként hordoz Krisztus tanítványa? „Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.”(5. v.) Az Úr Jézus az elveszettekért szenvedett, Istennek való engedelmességből. Nem a saját bűneiért, hanem mások bűneiért. Nem az ő rossz döntéseiért, hanem a mi rossz döntéseinkért. Az Igaz, a nem igazakért. Pál boldog volt, hogy ezt a keresztet hordozhatta: Jézusért, Isten választottaiért szenvedett. De milyen vigasztalás volt mindezt abban a tudatban átélni, hogy a Megváltó érte szenvedett, érte halt a kereszten. Részestárs lehetett ebben a szenvedésben az elveszettekért az Úrral. Ez boldoggá tette őt. Ez vigasztalás. Isten vigasztalta Pált azzal az örömmel is, hogy láthatta az ige erejét, szolgálata gyümölcsét. Elenyészik a szenvedés, ha a szívet betölti az öröm, látva a megtéréseket, megalakult, helyreállt gyülekezeteket. Hogyan lett a korinthusi gyülekezet részestárs ezekben? Nem csupán bátorítással és anyagiakkal. A szívük égett a Pál szívével az Úr ügyéért, vele örültek, vele sírtak. Mi is lehetünk részestársak Krisztus szenvedéseiben, és így Isten vigasztalásában is. Merjük vállalni keresztünket? Követjük és szolgáljuk Urunkat, ha ez sok szenvedéssel jár is? Szenvedünk azokért, akik nem ismerik őt? Fáj nekünk, hogy az emberekről csak úgy lepereg Isten szava? Kibírják az igehirdetést anélkül, hogy az életük változna. Sőt, sokszor fájdalmat okoznak szavaikkal, viselkedésükkel, hozzáállásukkal. Tudjuk szeretni őket így is, a Krisztus lélekmentő szeretetével? Ez kereszt. Nem könnyű, de szép. Ha ezen az úton járunk, az Úr megadja az aratók örömét. Az apostol élete bátorítás és Isten vigasztalása számunkra: szolgálata nem volt hiábavaló. Akik az Úr szenvedéseiben való részesedést vállalják, a mennyország örömét birtokolják. Az ilyen ember bizonyságtétele tele van élettel, erővel és nagy vigasztalással.

Józsa Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Róm 11:1–6; Igehely: Róm 11:2b „Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen?”

„Elvetette Isten az Ő népét?” – kérdezi Pál a művelt rómaiakat, de közben minket is ilyen kérdések feszítenek háborúk, gazdasági válságok, természeti katasztrófák és személyes próbák között, vagy ezeket látva. Úgy látom, két oldalról kell ezt a kérdést megközelíteni: nemzetek (társadalmi) és az egyén (személyes) oldaláról.