Igehely: ApCsel 21:1-16; Kulcsige: ApCsel 21:6 „Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.”
A testvéri találkozások különös érzéssel töltenek el. Akár ismerős, akár ismeretlen lelki testvérekkel találkozunk, érezzük, hogy összetartozunk, közös Urunk, közös célunk van. Pál apostolnak jó szokása volt, hogy utazása közben sorra látogatta a korábban alapított vagy megismert gyülekezeteket. Ezért néha képes volt gyalog utazni, hogy több helyre is eljuthasson. Efézus nagy kikötővárosában sírva búcsúztak el tőle, mivel tudták, hogy fogság vár rá. Hasonlóan történt Tíruszban is. A hosszú és fárasztó hajóút után is a tanítványokat kereste fel, és velük törődött. Drága testvérem, te mennyire vágysz a testvéri találkozásra? Keresed-e őket utazás közben? Kész vagy-e vállalni a fáradságot, és időt áldozni azért, hogy találkozhass hittestvéreiddel? Pál a kikötőbe üdülni ment, vagyis azért, hogy egymás hite által felüdüljenek. Üdítő-e, vagy pedig fárasztó számodra, amikor hívő emberek között vagy? Szívesen mész-e az ő házukba, és örömmel fogadod-e őket otthonodba?
Sallai Jakab
A maradék üdvösséget nyer
Igehely: Ézs 4:2-6 (4:1-5) „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Zsolt 34,19 ;2Kor 12,9 Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. Ézs 51,5 Ezt mondja az Úristen, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: Ézs 40,22 ; Zsolt 104,2.30 ; ApCsel 17,25 Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Ézs 49,6.8 ; Jer 50,5 ; Mt 5,14-16 ; Lk 2,32 ; Jn 8,12 ; ApCsel 26,23 ”
Nemrég elkezdtem olvasni a Bibliát, tudatosan figyelve az igékre, eseményekre, amelyek Istent mutatják be. Már a Biblia első lapjain találkozunk a szuverén, mindenható Istennel. Aztán úgy tűnik, mintha Isten kezéből kicsúsznának a dolgok, és az ember megállíthatatlanul süllyed. De Isten nem lenne Úr, ha ez így lenne. Sok mindenben, amit ő tesz, nem engedett betekintést nekünk, de elég az ige arra, hogy őt, a Mindenhatót, megismerhessük. Bármilyen romlott volt a világ, mindig volt egy Énók, Nóé, Mózes, Jeremiás, vagy egy kicsi gyülekezet, aki hűségesen ragaszkodott az Úrhoz. Isten mindig gondoskodik maradékról. A hűséges maradék által jutott el újra és újra az igazság a jövő nemzedékéhez. Királyok, vallások, tanítók tűntek el a történelem süllyesztőjében. Az üdvözültek közössége, aki az evangéliumot ma is továbbadja, áll, és állni is fog. A maradék megtartatik. Erről a mi erős Istenünk gondoskodik. A nyájat senki sem ragadhatja ki a jó pásztor kezéből. Milyen jó ilyen biztonságban élni! De ez nem ürügy a bűnre, hanem motiváció arra, hogy elhívatásunkhoz méltóan éljünk, hogy általunk az utánunk jövőkhöz is eljusson a tiszta evangélium.
Józsa Zsolt
