Igehely: 2Krón 29:1-19; Kulcsige: 2Krón 29:10 „Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk.”
„Nincs még egy olyan problémás gyülekezet, mint a miénk!” – gondolják és mondják sokan. Pedig minden gyülekezet problémás, csak nem ugyanazokkal a gondokkal küszködik. A keresztyén közösségek mindig is nehézségek között formálódtak. Bukott világban élünk, és a közösségben is saját gyarlóságainkkal találjuk szembe magunkat. Alapos okunk van sejteni, hogy ezen a földön ezután is így lesz. Mi tehát a teendő? Ha úgy látod, hogy gyülekezeted mélypontra jutott, akkor ezt tekintsd lehetőségnek a megújulásra. A bűn felismerése ajtót nyithat a megtérésre, a lelki szunnyadás az ébredésre, a közömbösség a megújulásra. Ezékiás egy szörnyű lelki káosz idején lett király. Szolgálatát nem panaszáradattal kezdi, hanem szó nélkül kinyitja és megjavítja a templomajtót. Nem a vádaskodás ajtaját nyikorgatja, hanem az Úr jelenlétébe vezető ajtót. Itt készíti a reformtervet, ami nem maradt csak terv. Ennek kivitelezése három szakaszban valósult meg: a papok és léviták megtisztítása, szövetségkötés az Úrral, és a templom megtisztítása. Vegyük át mi is ezt a tervet és valósítsuk meg! De vigyázz, mert ennek a programnak a sikere csak a helyes sorrendben garantált. 1. Önmagunk megtisztítása. „Szenteljétek meg magatokat!” (5. v.) Nem a népet kellett megszentelniük, nem is a főpap végezte rajtuk a tisztulási szertartást, hanem mindenki személyesen kellett azt elvégezze. Ennek az egyéni megszentelődésnek viszont közösségi vonzata is volt, a léviták „összegyűjtötték testvéreiket és megszentelték magukat…” (15. v.) Ha közösségi reformot akarunk, akkor elengedhetetlen a közös bűnvallás és testvéri körben történő helyreállás. 2. Szövetségkötés. Ezékiás elhatározta, hogy szövetséget köt „Izráel Istenével, az Úrral” (10. v.), hogy elhárítsa Isten haragját. Minden ébredés odaszánással kezdődött, amikor a romlást látó emberek elkötelezték magukat egy cél iránt. Nem más ez, mint felelősségvállalás. Vállalod? 3. Az Úr házának megtisztítása. Most már el lehetett kezdeni a haszontalan és fölösleges dolgok kihordását. Nyolc napig az udvart takarították, és további nyolc napig a szentélyt. Helyreállították az összetört felszerelést is (2Krón 29:19). Mi az, amit a gyülekezetedben sürgősen helyre kell állítani? Mit teszel ennek érdekében?
Sallai Jakab
Könyörögjünk, hogy az iskolában és a munkahelyen is a világ világossága lehessünk! – Mt 5:14-16
Maradj mindig Isten oldalán!– 1Sám 8:1-9; 10:17-24; 12:6-25 (Aranymondás: Zsolt 84:11)
Éhség Isten igéje után
Igehely: Ámósz 8:1-14
Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy Isten népének megújulásra van szüksége. Eluralkodott a közömbösség a gyülekezetekben, hatásunk a körülöttünk élőkre egyre kevesebb, a világ hatása a gyülekezetekre viszont egyre nagyobb. Megfigyeltem, hogy a legtöbb – a gyülekezetet még szerető – ember meg tud nevezni néhány dolgot, amiben változni kellene. Jobban kellene vágyni az Úr házába – mondják – egyre kevesebb a szolgálattevő istentiszteleteinken, ürülnek a padok az imaházainkban. Mintha veszítenénk el az értékünket. Lehetne folytatni a felsorolást, de valójában mindezek csak tünetek. Tünetei a lelki étvágytalanságunknak. A Biblia igazságai látszólag már nem elég értékesek a világ értékeihez képest. Ha netán igeolvasás nélkül fogunk a mindennapi tennivalóink elvégzéséhez, ez nekünk már nem jelent annyira nagy bajt. A naponkénti áhítatokon hamar átesünk, hisz későn fekszünk, ezért nehezen kelünk, egész nap dolgozunk vagy tanulunk. Gyülekezeti alkalmainkon is átvették az ige fontos szerepét más dolgok vagy nagyobb hangsúlyt kaptak (pl. ének-, zenecsoportok, szavalatok, beszámolók, stb), amivel úgy gondoltuk, több értéket adunk annál, mint amit az ige tud adni. A tiszta igehirdetés értékét veszítette, mert nincs vágy arra, hogy Isten szava hozzánk szóljon. Hisz az ige döntés elé állítana, vagy éppen megállítana! Úgy gondolom, aktuális ez az ige. Elmegyünk az Úr házába, mert lehet, hogy szégyen lenne nem menni. Közben alig várjuk, hogy teljen el az Úr napja. Akkor folytathatnánk üzleteléseinket, pénzkeresésünket, sokszor hamis útjainkat. Étvágyunk az anyagiak után nem ismer határokat. De az Úr megállítja népét ezen az úton, olvassuk igénkben. Ő ad étvágyat az ige után, de számukra ez már túl késő. Része az ítéletnek. Nekünk ma még, lehet, hogy nem késő. Könyörögjünk lelki étvágyunk feléledéséért. Gyülekezeteinkben az ige kerüljön vissza az őt megillető helyre! Ahogy a test nem tud élni táplálék nélkül, a megváltott lélek sem tud és nem is akar élni Isten igéje nélkül. Azért tudta leuralni sokak életét az anyagiasság, mert kivonták életüket az ige irányítása alól. Bárcsak ez a nap lenne az, amikor az Úr ad nekünk éhséget és szomjúságot a lelki dolgok iránt! De ne legyen az az ítélet napja, hanem a megújulásé! Ámen.
Józsa Zsolt
