Igehely: 2Tessz 3:6-15; Kulcsige: 2Thessz 3:14 „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön.”
Minél nagyobb egy település, annál inkább előfordul, hogy utcai, vagy háznál kopogtató kéregetővel találkozunk. Egyesek gyülekezetekbe is bejönnek szerencsét próbálni, bízva a hívők jószívűségében. Többen hívőknek adják ki magukat. Kell-e adni nekik, mikor, mit, mennyit, hányszor? Sok vitát szült ez már helytelenül használt igei idézetek miatt. Még nehezebb, amikor a gyülekezet tagjai kérnek vagy várnak megalapozatlanul anyagi támogatást. A Biblia tanítása szerint a szegényekre való odafigyelés elengedhetetlen. Másrészt pedig arra figyelmeztet, hogy nagy körültekintéssel, bölcsességgel kell tenni.
Pál apostol nagyon világos ebben a kérdésben mind a két fél felé:
A Krisztus követéséhez hozzátartozik a rendes életvitel. Mindent megteszek a saját és családom eltartásáért, és nem terhelem vele a gyülekezetet.
A gyülekezet kötelessége, hogy nevelje, tanítsa a tagokat a csendes és rendes életvitelre.
Szilágyi Zsigmond
Szüntelenül megemlékezem rólad
Igehely: 2Tim 1:1-5 „Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Hálát adok Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.”
Pál az elköltözésére készülődik. A fiatal szolgatársnak, Timóteusnak, szeretné még egyszer a szívére helyezni mindazt, amit fontosnak tart, amit a szolgálata, addigi életútja alatt felismert, amit Isten rábízott. Nemcsak fel akar idézni valamit, hanem szeretné azt a Timóteus szívébe és a gondolataiba is vésni. Szeretné, hogy Timóteus állandóan emlékezzen arra a kegyelemre és elhívásra, amit Istentől ajándékba kapott. Személyes hangvételű üzenetében leírja, hogy szüntelen gondol rá és hálás érte. Emlékszik könnyeire, amikor búcsúztak, együtt érez vele gyakori betegeskedéseiben, és hálás, hogy hitébe nem keveredik képmutatás.
Hány olyan emlék van az életünkben, amitől megmelegszik a szívünk? Hány olyan szabadítása Istennek, amit ha felidézünk, már nem kételkedünk abban, hogy ő ma is csodákat tud tenni? Ha elfelejtünk emlékezni Isten csodáira, elfelejtünk bízni benne.
Emlékezzünk ma este testvéreinkre, akik Isten áldásainak csatornái voltak lelki formálódásunkban. Adjunk hálát értük, és kérjük, hogy mi is lehessünk olyanok, akik által mások Istenhez közelebb kerülnek!
Székely Béla Dániel
