Igehely: Dániel 12:1-4 „Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. 2Móz 32,32 ; Dán 10,13 ; Mt 24,21 ; Júd 9 ; Jel 12,7 Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Jn 5,29 Az értelmesek fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Ézs 53,11 ; Dán 11,33.35 ; Mt 13,43 Te pedig, Dániel, tartsd titokban ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Ézs 8,16 ; Dán 8,26 ; Jel 10,4”
Előfordul néha, hogy éjszaka az ember kellemetlen dolgokról álmodik. Emlékszem, pár alkalommal megtörtént velem, hogy az érettségi vizsgáimról álmodtam. Álmomban újra érettségiztem, és átéltem a vele járó „vizsga borzalmait”. Amikor felébredtem, nagy megkönnyebbülésemre, tudatosult bennem, hogy az egész csak álom volt.
A Biblia úgy beszél a halál állapotáról, mint alvásról. Elrendelt dolog, hogy az ember egyszer meghaljon. Mindannyian fel fogunk azonban „kelni” a halálból! Erről beszél Dániel próféta. Akik Istenben alusznak el, vagyis akik ebben az életben az ő akarata szerint élnek, és majd meghalnak, azoknak nem kell félniük az örökkévalóságtól, mert az életre kelnek fel. Akik Isten nélkül élnek, azok nélküle halnak meg, és végül nélküle szenvednek örökké. Élj Istennel itt, hogy a mennyben ébredj fel!
Hol olvasunk még az Újszövetségben a feltámadásról? Hogyan válhat lehetségessé az, hogy az ember nyugodtan éljen ezen a földön, nem félve a haláltól?
János Csaba
„Nékem az élet Krisztus”
Igehely: Fil 1:19-26 „Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért szívemből várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. 2Tim 4,17 Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Gal 2,20 ; Kol 3,3 Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így még inkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.”
Nem az elkeseredés és a reményvesztettség érződik ebből a levélrészletből, hanem a túláradó öröm és a boldog céltudatosság, pedig a Filippi levél a börtönből íródott. Az apostol életkedvét nem törték meg a kellemetlen életkörülmények, hanem meggyőződéssel írja a filippieknek, de közvetve minden bibliaolvasó embernek: „nekem az élet Krisztus” – és nincs az a kincs, amire őt felcserélném!
Az apostol hitvallása bennünket is gondolkodtasson el: számomra is Jézus a legértékesebb ezen a földön? Ebben a korban, amelyben élünk, csak úgy sorakoznak és kínálják magukat a vonzóbbnál vonzóbb életcélok. Pál nem önmagát akarta megvalósítani, hanem számára Krisztus volt mindenben minden.
Ez az igeszakasz hadd vizsgálja most meg jelenlegi életcéljainkat, merre tart az életünk? Ezek a célok közelebb visznek az Úrhoz, vagy távolítanak tőle? Könyörögjünk azért, hogy semmilyen földi cél ne szakítson el Krisztustól minket!
Nagy Kasza Zoltán
