2017. november 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Krisztusnak élni

Igehely: 2Kor 5:11-21; Kulcsige: 2Kor 5:15 „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

A látszat, a reklám sokszor csal. Megtéveszt. Önmegítélésünk is félre vezethet. Embertársaink véleménye sem mindig a legpontosabb ténymegállapítás. A gondolat és érzelem világunk azonban jó alapot szolgáltathat annak kiderítéséhez, hogy kinek, minek élünk. Isten igéje egészen csalhatatlan, abban az esetben, ha azt helyesen alkalmazzuk és értelmezzük.

Csak úgy élhetek valóban Krisztusnak, ha Őt kedvelem, szeretem mindenek előtt! Ne feledjük, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ő előbb és maximálisan szeretett, szeret minket. Ha nem adom neki az életemet, akkor elveszítem, eltékozlom azt örökre! Nincs ennél nagyobb kár.

Amely esetben Krisztusnak adtuk véglegesen életünket, akkor Ő megtisztítja, megigazítja, megszenteli, újjáteremti, megáldja, dicsőségére és a mi beteljesedésünkre rendszeresen használja. Ránk bízza a békéltetés igéjét, szolgálatát és örömét is. Az egyetlen bűntelen ember, isten-ember képviselői, követei lehetünk az egyre jobban összekuszált, romló és züllő világunkban.

Valóban Krisztusnak élünk-e, vagy az emberi elvárásoknak? Tapasztaljuk-e a felhatalmazást Krisztus követségében? Mire kérjük az embertársainkat?

dr. Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

Az Úr szentjei szent szolgálatban

Igehely: Ezsd 8:21-30

Ezsdrásék Jeruzsálembe való indulásuk előtt a folyóparton táboroznak, ahol böjtben és imában állnak az Úr elé. Megalázzák magukat, kérik a Jóisten vezetését és védelmét. Nagyon sok ezüst, arany és állat volt náluk, ők pedig nem rendelkeztek kiképzett fegyveres védelemmel. Az Úrra bízták magukat, és hittel indultak útnak. „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon” (Zsolt 84:6-8)

A Jóisten szolgálatába nagy értékkel, felelősségtudattal és félelmek között indulnak el, de ő vezette és megvédte őket minden veszedelemtől. Mi is meg vagyunk szentelve Jézus Krisztusban, oltalma alatt állunk, mindig vigyáz ránk. Lelkünkben előre nézzünk, vállaljuk szent szolgálatunkat! Fordítsunk hátat Babilonnak, de ne a saját erőnkre támaszkodjunk; Krisztussal járva nem fogunk meginogni. Engedjük, hogy Szentlelke vezessen, mert a ránk bízott kincset neki van hatalma megőrizni a Krisztus napjára.

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Lk 2:1–7; Kulcsige: Lk 2:7 „És megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”

Karácsonykor eszünkbe jutnak szeretteink, ismerőseink. Isten is gondolt reánk, és elküldte Fiát a mi világunkba: „hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért” (1Kor 9:15). Isten jóságáról, szeretetéről tanúskodik: „Leszállott a mennyei fényből, elhagyta a dicső hazát, hogy széttörhesse rabbilincsünk, hogy hintsen az éjbe sugárt” (ÚHH 499).