Igehely: ApCsel 6:1-7; Kulcsige: ApCsel 6:7 „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”
Maga a tárgyalt folyamat így írható le részletesebben: növekedés> kihívás> feszültség, zúgolódás> kihívásra megoldás> fokozottabb növekedés, és így tovább. Hát kell nekünk a növekedés? Hol állunk meg? Isten akarja és adja a növekedést!
Még az élő gyülekezetben is támadhat zúgolódás. Elég hamar: néhány nap alatt is megtörténhet. Kiinduló pont előbb-utóbb akad. Kezdetben csak egy réteget érint: ez esetben a görögül beszélő zsidókat, de végül is mindenki zúgolódhatna. A zúgolódás valakik ellen irányul: ekkor a héberek ellen, máskor esetleg Isten ellen. Ekkor valóságos oka volt: idő teltével, a tanítványok számának növekedésével a gyülekezeti szükségek részben fokozódtak.
Ilyenkor a helyes megoldás az imádkozások és az igeszolgálatok el nem hanyagolása, valamint a feszültségek őszinte kivizsgálása és bölcs orvoslása. Isten szerinti, alkalmas, rátermett személyeket kell bevonni a munkába. Hosszú távon nem megoldás a zúgolódás szőnyeg alá seprése.
Módszertani, szervezési kérdésekben másként kell gondolkodni különböző méretű és összetételű gyülekezetek, közösségek esetén. Ami valamikor teljesen megfelelt egy adott elvárásnak és helyzetnek, növekedés miatt már nem lesz kielégítő a szentek gyülekezetében. Bár ne kellene azzal is számolni, hogy a zsugorodás miatt is változtatásokra lesz szükség.
Mivel küszködtök: növekedéssel vagy zsugorodással? Milyen megoldást ajánlott nektek Isten? Te mit fogsz tenni ezek után?
dr. Vass Gergely
Őszintén szolgálsz, testvér?
Igehely: ApCsel 5:1-6 „Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,Józs 7 és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.”
A jeruzsálemi gyülekezetben nagy erővel nyilvánult meg a testvéri szeretet, amikor a testvérek készek voltak eladni földjeiket, házaikat, hogy a szükségben lévőkön segíthessenek. Többen így tettek, köztük Barnabás is, s nagylelkűségüket akkor és ott egyedül Isten iránti hála és őszinte szolgálókészség motiválta.
Anániás is követte ezt a példát, de ő teljesen más lelkülettel és motivációval tette, pedig senki sem kérte tőle, ráadásul a helytelen áldozatát hazugsággal palástolta. Isten az adott helyzeteken mindig túlnéz, az emberi szándékot és a szív mélységeit vizsgálja meg. A Jóisten tudja, hogy mikor helyes vagy helytelen a lelkületünk, még ha azt az emberek elől sikerül is elrejtenünk. Ő a bűnt minden esetben elítéli, de csak ritkán küldi ítéletét azonnal és drámai módon, mint ahogy ebben az esetben is történt.
Vizsgáljuk meg, milyen szívvel végezzük a szolgálatunkat, nehogy megkísértsen a Sátán, aki mindig ott terem, ahol az Úr munkálkodik, és próbálja elvetni a gonoszság magvait szívünk termőtalajába.
Szabó Róbert
