2017. március 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az Úr nem egymáshoz, hanem magunkhoz mér minket

– Mk 12:41-44

Az újszülöttek zöme ökölbe szorított kézzel érkezik meg világunkba. Vajon nem jelzi-e ez az ember ösztönszerű birtoklási vágyát? Emberi természetünkből adódóan jobban szeretünk kapni, mint adni.
Egy kőolaj-finomítót turisták látogattak meg. A cégvezető bemutatta a látogatóknak a kőolaj finomításának bonyolult folyamatát. A végén valaki megkérdezte, hogy hol van a szállítási részleg? A válasz furcsa volt: – Nincs szállítási részlegünk. Mindent, amit termelünk, a finomító működéséhez használunk fel. Más szóval: senkinek nem adunk abból, amit kapunk.
Az Úr Jézus a templomban figyelte azokat, akik adakoztak, és azt is, hogy ki mennyit adott. A gazdagok sokat adtak, a szegény asszony egy krajcárt adott. A tanítványok döbbenten vették tudomásul, hogy az Úr Jézus matematikája nem talál az övékkel. Az Úr Jézus szerint az özvegyasszony adott a legtöbbet, mert ő mindenét odaadta az Úrnak, amije volt, sőt még magát is.
Szeretsz-e adakozni? Nem vagy-e adósa az Istennek?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Jákób és Ézsau

– 1Móz 33:1-11

Jákób másokat becsapva akart hozzájutni ahhoz az áldáshoz, amit Isten már a születése előtt megígért neki. Nem tudta Istenre bízni, tett is azért, hogy az áldás „jó helyre” kerüljön. Ez később sok nehézséget okozott neki, ezért kellett elmenekülnie otthonról. Mielőtt Ézsauval találkozna, a Jabbók révénél nagy tusája van egy ismeretlen férfival. Az áldásért küzd. Isten megáldotta őt, mégis úgy érzi, hogy még hiányzik valami. Mindene megvolt, de nem volt lelki békéje. A küzdelem után arról tesz bizonyságot, hogy felszabadult a lelke. Isten új nevet ad neki, Csalóból Izráel lesz. Tudja, hogy a békességnek ára van, ezért ajándékokat készít el. Aki egykor az anyagi áldásért feláldozta lelki békéjét is, most a békességért kész anyagi áldozatot hozni. Isten Ézsau szívében is munkálkodott, kiűzte a bosszúvágyat. Megbocsát, kész békejobbot nyújtani Jákóbnak. A mi békességünknek az árát az Úr Jézus fizette meg. Először Istennel kell kibékülnünk. Az Istennel kibékült ember pedig kész akár megbocsátani, akár bocsánatot kérni. Istenünk, munkáld bennünk ezt a készséget!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).