2017. március 7., kedd

DÉLELŐTT | 
Félúton

– Mk 12:28-34

Vannak olyan emberek, akik a mások kárából tanulnak, de nem eleget. Ebben az igeszakaszban találunk egy írástudót, aki hallotta a szadduceusok és az Úr Jézus közötti hitvitát. Egyetértett azzal, ahogy az Úr Jézus pontra tette a tévelygő szadduceusokat. Lehet, örült is ennek, de aztán őrá került a sor. Erre nem gondolt a beszélgetés elején. Érdeklődő embernek tűnt, Jézustól akarta megtudni, melyik a legfontosabb parancsolat. Az Úr Jézus az egész törvényt két mondatban foglalta össze: „Szeresd Istent!” és „Szeresd felebarátodat!” Az írástudó helyeselte az Úr Jézus válaszát. Az Úr megállapította, hogy az Írás helyes értelmezése eljuttatta az írástudót egész közel az Isten országához. Nem mindegy azonban Isten országához „közel lenni” vagy már „benne lenni”! Az írástudó előtt ott volt maga az Ajtó (Ján 10:9), és egyszerűen beléphetett volna Isten országába. Az, hogy más kérdést nem tett fel az Úr Jézusnak, arra utal, hogy nem lépett be az ajtón Isten országába, megállt félúton.
Te már bent vagy Isten országában, vagy csak a közelében tartózkodsz?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Saul és Dávid

– 1Sám 24

Saulnak már nem volt élő kapcsolata Istennel. Odáig süllyedt, hogy Dávid életére tört. Rosszal fizetett a jóért. A barlangban találkozott üldöző és üldözött, Saul és Dávid. Saul kiszolgáltatott helyzetbe került, élete a Dávid kezében volt. Dávidnak, aki sok csatát megnyert, most önmagát kellett legyőznie. Ha megöli Sault, olyanná válik, mint ő. Végül önmagát legyőzve, megkegyelmezett Saulnak, jóval fizetve a rosszért.
Legnagyobb hős az, aki képes legyőzni önmagát. Ha erre mi is képesek lennénk, sok felesleges testvérharctól mentesülnének gyülekezeteink. Éber lelkiismerettel rendelkező emberben mindig két hang szólal meg. Saul arra hallgatott, amelyik azt súgta: légy büszke, ha győztél; éreztesd, hogy tied a hatalom; hibáztass másokat, ha vétkeztél; öld meg, aki jobb nálad. Dávid egy másik hangra hallgat: bízz Istenben a próbák közt is; adj hálát a győzelemért. Jóval győzd meg a gonoszt; légy irgalmas; győzd le önmagad; ismerd be, ha vétkeztél. Te melyikre hallgatsz?

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.