2017. május 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Küldetésben

– Jn 9:1-12

Miután majdnem megkövezték az Urat, elmenőben beszél a munka fontosságáról és időszerűségéről. Na, ez a küldetés, amikor a körülményektől függetlenül, azon van az ember, hogy feladatát elvégezze annak a dicsőségére, aki küldte őt! Jó észrevenni azt, hogy az Úr nem beleavatkozott egyes dolgokba, hanem saját feladatának tekintette azt, amit elvégzett. Nem kevés az a szituáció, amikor meggondolatlan buzgóságból minden lében kanál valaki. Lásd: Nádáb és Abihú (3Móz 10:1-7), Saul, Izráel királya (1Sám 13:9-13), Uzza (2Sám 6:1-9) esetét.
Az Úr Jézus azt is kihangsúlyozza, hogy mindennek rendelt ideje van. ”Ma van a munkanap, mért pihennél most” – így szól egyik énekünk, vagyis lesz majd olyan időszak, amikor már nem lehet tenni semmit. Az Úr ezt az időt az éjszaka hasonlatával fejezi ki. S lehet, hogy ez az idő igen közel van. Csak egy példát adok: A múlt év decemberében az EU-parlamentben megtiltották, hogy Boldog karácsonyt kívánjanak a keresztények egymásnak, hogy meg ne haragudjanak „amazok”. Erre fel, történt valami Brüsszelben? Isten mindig résen van. Nem engedi megcsúfoltatni magát.

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

Isten előtt nincs személyválogatás

– Róm 2:1-11

Egyforma esély egyenlő bánásmódot von maga után. Nincs külön evangélium a zsidónak, vagy a görögnek. Éppen így Isten erkölcsi elvárása sem változik egyik néptől a másikig. Ezt fontos szem előtt tartanunk, amikor különböző etnikai vagy kulturális közegben hirdetjük az evangéliumot. Sokan szeretnék a fiaknak kijáró kiváltságokat, de kötelességek nélkül. Isten előtt pedig nincs személyválogatás. A megtérés útjában sincs különbség. Nem mindenkit egy hullámhosszon ragad meg az Isten, de ugyanarra az útra vezeti rá. Gyakran szeretnénk „könnyebbé” tenni a megtérést a gyülekezetben felnőttek számára, vagy az írástudatlanok számára. Keskeny út csak egy van, bármennyire is szeretnénk kiszélesíteni, vagy rövidre vágni a kanyarokat. Vigasztalás is van ebben az igében. Milyen jó, hogy Isten nem teszi nehezebbé az üdvösség elérését egyik vagy másik ember számára. Isten jósága és türelme mindenkit a megtérés útjára akar segíteni. Azon a napon pedig, amikor a trón előtt fogunk állni, a Mennyei Atya nem lesz személyválogató az ítéletben sem.

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)