2017. május 17., szerda

DÉLELŐTT | 
Emlékeztet Isten tetteire

– Zsolt 89 Kulcsige: Zsolt 89:2

Az ezráhi Étán dicsőítésében emlékezteti Istent az általa véghezvitt nagy tettekre. Megemlékezik az Egyiptomból történő kijövetel csodáira, a Nátán próféta által adott kijelentésre Dávid trónja és Dávid utódai felől. Idézi a próféciát a Felkent felől: Jézus Krisztus a Dávid gyökere és ága. Nem mintha Isten nem emlékezne mindarra, amit cselekedett és mondott. De Étán emlékeztetésében és hódolatában ott van az értetlenség: „miért rejtőzöl el oly soká, Uram, miért lángol haragod, mint a tűz?” (47. v.)
A zsoltáríró ismerhette mindazt, amit az Úr cselekedett Egyiptommal. Nem ismerhette viszont azt, amit Isten cselekedni fog Krisztussal, a Gyülekezettel. Szavai, amivel Istent kívánta emlékeztetni, kijelentéssé váltak a Messiás felől. Eszerint Dávid a Krisztus, a Dávid magva a Gyülekezet, és Dávid fiai szintén mi vagyunk. Ez az, amit akkor még az ezráhi Étán nem ismerhetett.
Akadályozta-e Étánt a dicsőítésben az, amit nem értett? Miért nem?

Kaszta Áron

DÉLUTÁN | 

Az Úrban bízzatok

– Zsolt 146:1-10

Egy bátorító zsoltárt olvastunk, amelyben a zsoltáros saját magát bátorítja és kötelezi el az Úr dicséretére és az iránta való bizalomra. Bennünket, embereket sok minden meg akar akadályozni, hogy bízzunk Istenben. Egyik akadály az emberekben vagy fejedelmekben való bizalom. Bár hatalommal, tehetséggel, befolyással bírhat egy ember, akkor sem élvezheti azt a bizalmat, amit az Úr. Bízni igazán csak őbenne lehet.
A zsoltáros bemutat néhány okot, amiért méltó Ő a dicséretre és bizalomra:
Őtőle van a segítség – segítségre mindenkinek szüksége van, és ő biztos segítség.
igazságot szolgáltat az elnyomottnak – tőle bizton számíthatunk a helyes társadalmi igazságosságra.
megnyitja a vakok szemeit, felegyenesíti a meggörnyedtet, biztos segítség a nyomorúság idején.
megoltalmazza a jövevényt, árvát, özvegyet, elesettek támasza.
uralkodni fog örökké – a legfőbb ok a bizalomra, hogy amikor a királyok és fejedelmek nem lesznek, ő akkor is Úr lesz.
Erősödjön meg az Isten iránti bizalmunk, dicsérjük Őt teljes szívvel, és bíztassunk erre másokat is!

Papp László

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.