2017. június 30., péntek

DÉLELŐTT | 
… a tiszta szívűek

– Mt 5:8

Ha szeretnénk Istennel élő kapcsolatban lenni, akkor nem csak cselekedeteinket, de vágyainkat is meg kell tisztítani. Nincs annál nagyobb érték, mint akaratát érteni, és minden elkezdett harcot győzelemre vinni. Jézus apostolai azért győztek, mert nem csak látszatra voltak szentek.
A boldogságot nem szívünk tisztogatása adja (az önmegtagadás, a bűnök lefaragása nem kellemes), hanem az, amivel ezt Isten jutalmazza. A tiszta szívűeknek megadja akaratának megértését. Sokkal többen vannak, akik folyamatosan duruzsolják Istennek kívánságaikat, és sehova nem jutnak vele, mint azok, akikkel megérteti akaratát, és így amihez hozzáfognak, abban sikerrel járhatnak.
A külső tisztogatás magától is „megyeget”, de a szív megtisztításához Jézus vére és ereje szükséges. Tisztátalan vágyaink rejtegetésén fáradozunk-e, vagy Isten elé bejutni vágyakozunk?
Mi tesz boldoggá: Isten akaratának értése, vagy vágyaink beteljesülése?
Azt tisztogatjuk, amit az emberek látnak (külsőnket), vagy szívünket, hogy kedvesek legyünk Istennek?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Az elvilágiasodás csapdája

– Lk 21:34-36

A Sátán altatja a világot, és Isten népével is az a célja, hogy elveszítsük éberségünket és érzékenységünket. Tudja: ha elaltat, bármit megtehet velünk. Nagyobb kényelemben és gazdagságban élünk, mint elődeink bármikor, mégis munkát munkára vállalunk, túlórázunk, közben pedig kiégünk, mert túlhajszoljuk magunkat. Isten gondoskodásában megrendült a bizalom, már nem a mindennapi kenyér kell, hanem sokkal nagyobb igényeink vannak. Vajon becsaphatjuk az Istent? Rávehetem arra, hogy a tizedemért cserébe ne úgy lásson, mint sánta és vak áldozatot az oltáron?
A viszonylagos jólétben veszélyérzet nélkül nő fel az új nemzedék, amelyik már megrészegedett a tisztátalanságtól, önmagát fényképezi és önmagában gyönyörködik. Mámorosan botorkál a világ a kárhozat felé, de Isten népe már csomagol, mert tudja, hogy közel az idő és eljön Ura (Zsid 10:37). Készül megállni az Emberfia előtt ékességben, mint vőlegényét váró menyasszony. A Lélek szól a gyülekezetnek, hallod a hangját? Ne elégedj meg a magad építette homokvárral; hagyd és vágyj arra, hogy Isten készítsen neked maradandót! Készülj Istened elé!

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?