2017. június 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Az apák is pásztorok

– 1Pt 5:1-11

Inkább szeretünk ajándékainkkal, mintsem feladatunkkal foglalkozni, de Atyánknak az a rendelete, hogy csak a munkásnak legyen bére. Így van meg a nyájon/családon belül mindenkinek a maga feladata, és lesz méltó jutalma. Feladatunkat nem elképzelésünk, hanem a kapott rendelkezés szerint kell végezzük. A pásztor feladata a nyáj szükségleteit észrevenni, és biztosítani. Ezért rendelt Atyánk vezetőket az ország, a nyáj, a család… élére. E nemes tisztségnek nem csak szépsége, de kísértése is van. Aki feladatát nem örömmel és hálatelten végzi, az környezetét mérgezi.
- aki sóhajtozással, örökös panaszkodással neveli gyermekét, annak később elkerülik közösségét
- aki gyermekét magának neveli, az a fogságra és nem az életre készíti
- aki a rábízottak felett uralkodik, azt megutálják, és nem követni fogják
Istentől kapott feladatunk mivel tölti meg szívünket: hálaadással vagy sóhajtozással?
A ránk bízottak maguk fölött éreznek, vagy maguk előtt látnak?
Jutalmunkat szeretteinktől, vagy Megváltónktól várjuk?

Bocskor Viktor

DÉLUTÁN | 

Céltudat

– 1Kor 9:24-27

Sokkal könnyebb bírálni, elméleteket gyártani a harcról, mint benne lenni és küzdeni a győzelemért. Egy versenyen sem adnak díjat a nézőknek, bármilyen nagy ismerettel is rendelkezzenek. Pál nemcsak annyit mond: „fussatok!”, azt is mondja „én úgy futok”, sőt, a cél érdekében mindenről lemond. Ne a földi kényelmed bebiztosítása legyen az első számodra, hanem a lelked üdvössége! Az örökkévalóságban gondolkozz! Biztos lehetsz benne, hogy amint célba érsz, és meglátod Krisztus szépségét, örömmel fogsz felkiáltani: „Megérte!” Már most megéri áldozatot hozni! Megéri felkelni a fotelből, feladni önző álmainkat, és vállalni a kockázatot, a szolgálatot! Jó megbocsátani és adakozni! Felkelni a bukásból, helyreállni és tovább futni! Ne törődj a versenypályán kívüliek dicséretével vagy bírálatával!
Jutalmad nem egy értékes tárgy lesz, sem szellemi ismeret, vagy dicséret, ami után kihúzhatod magad büszkén, hogy megszerezted. Nem! Akik futnak a menny felé, már ízelítőt kaptak a jutalomból! A legnagyobbat nyered meg, aminél többet nem adhat Atyád, ez nem más, mint Krisztus, a maga teljességében!

Nagy Kasza Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).