Kulcsige: Ef 3:17 „Hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva.”
Mai világunkban sokszor elhangzó tény, hogy hiány van. Kevés a pénz, az idő, energiahiány van, nincs türelem és egyre jobban érzik az emberek, hogy hiányzik a szeretet is, ami, úgy hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az említett problémákra is, és még sok megoldatlan kérdésre is valós megoldást nyújtana. De mi a teendő, ha valóban hiánycikk a szeretet? Egy egyszerű kis ének így szól: „A szeretet mindenkié…Csak meg kell keresni a forrását.” A kiapadhatatlan forrás Isten, Ő végtelenül gazdag a szeretetben, Ő maga a szeretet. Pál apostol azért imádkozott, hogy az efézusi hívők ebben a szeretetben gyökerezzenek meg. De szabad ezt tennünk nekünk is, ily módon imádkozni a frissen megtértekért, és azokért is, akik akár már több éve döntöttek, de a gyökerek még nem hatoltak mélyen Isten szeretetébe, akik a próbák, viharok idején kétségbe esnek és megkérdőjelezik Isten szeretetét. Az igéből világossá válik számunkra, hogy a szeretet megismerésének nincsenek felső korlátai. Olyan dimenziók állnak előttünk, amiről Pál apostol úgy írja, hogy minden ismeretet maghalad.
Te mennyire vagy meggyökerezve Isten szeretetében?
Sipos Dénes
Damaszkusz ítélete
Jer 49:23-33
Damaszkusz a szír, más néven arám nép fővárosa volt. Ők Izráel népével hol hadban álltak, hol szövetségben, hol csupán kereskedelmi kapcsolatban. Dávid meghódította Damaszkuszt, máskor az arámok kerekedtek felül. Végül az asszírok hódítása nyomán a közös vereség lett a sorsuk. Lelki magvetést itt csak az újszövetségi idők hoztak, amikor Damaszkusz kapujánál Pál, az őt megszólító Krisztussal találkozott, de a városban már éltek hívők. Felolvasott igénkben a damaszkusziakat éppen szorongatott helyzetben találjuk. Rettegnek a babiloniaiak támadásától.
A legtöbbünk alaphelyzete ugyanaz, ami az ókori Izráelé. Ahogy az ő szomszédságukban is éltek más népek, akikkel hol jó, hol kevésbé jó kapcsolatot ápoltak, úgy számunkra is vannak olyan emberek, akikkel összehoz az élet. Hol magabiztosak velünk szemben, hol meg félelmek között várják a maguk bizonytalan jövőjét. Isten számon tartja őket is, meg minket is. Az Ige azt tanítja, hogy amennyire rajtunk áll, éljünk békességben velük. Kerüljük a vitát és a botránkozást. Nehézségeik idején álljunk mellettük bátorítólag, Istenre mutatva. Nem a mi dolgunk, hogy ítéletet mondjunk fölöttük, akkor sem, ha nem járnak velünk az igazság útján. A mi dolgunk Isten országa békességének képviselete feléjük is, akár elfogadják, akár nem. Törekednünk kell arra, hogy megérezzék rajtunk a Krisztusban való élet jó illatát. Imádkozzunk értük, és nyújtsunk segítőkezet, ha arra van szükségük. Különösképpen, ha keresni kezdik Istent. Ha visszautasítanak, az ítélet ekkor sem a mi dolgunk, hanem Istené.
Hegyi András
