2017. január 22., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus viharoltó szava

– Mk 4:35-41

A Márk által bemutatott példázatokat Jézus csodáinak sorozata követi, amiben mindenek felett való hatalmát ismerjük fel. Ez a szakasz bizonyítja, hogy Jézus, aki tökéletes emberként élt és járt ezen a földön, istenfiúságából adódóan teljhatalmú Ura volt a természet erőinek is.
1. Krisztus követőinek az élete nem mentes a viharoktól. Ezt Isten olykor próbaként engedi meg életünkben, ami által az ellenség megszégyenül, neve pedig dicsőséget szerez. Máskor engedetlenségünk következménye miatt enged meg viharokat az életünkben, ami által nevelni akar és teljes engedelmességre, alárendeltségre tanít.
2. Jézus kész segíteni mindazoknak, akik problémájukkal hozzá fordulnak. A tanítványok egy része „szakember” volt, ami a hajózást illeti, mégsem tudtak segíteni magukon, bár nagy a valószínűsége, hogy minden tőlük telhetőt megpróbáltak. Hányszor épp ez a baj, hogy úgy gondoljuk, képesek vagyunk kezünkben tartani és irányítani életünk kormánykerekét. Mások hibáztatásakor Jézus legtöbbször saját, általunk nem látott vagy ismert gyengeségeinkkel akar szembesíteni minket. Emberi természetünkből adódó félelmeinkre, hitetlenségünkre pedig ma is Jézus dorgáló, intő szavai vagy kérdései adják a legbiztosabb megoldást.
3. Urunk „viharoltó” szavai csodálatra méltóak. Jézus a szél megdorgálására és a tenger elnémítására határozott, kemény szavakat használt. Mintha személyekkel beszélne, úgy szólítja meg azokat, ami azonnali eredményt hozott. Mindamellett, hogy a tanítványok Jézushoz intézett szavai számon kérően hangzanak, szívük háborúságára, indulatára olyan „viharoltót” alkalmaz, ami velük való őszinte törődését igazolja. Ez ebben az esetben is őszinte csodálatot és tisztelettel teljes félelmet ébreszt bennük. A „Kicsoda hát ez...?!” felkiáltásuk a Jézus megismerésének forró vágyát juttatják kifejezésre.
A természet(ed) mely elemei miatt vágysz csendességre?
Hogyan nyilvánul meg nálad Jézus csodálata?
Mire tanít a szél és a tenger Jézus szavára történő lecsendesedése?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Sikerek és kísértések között

– 1Móz 39:1-23

Isten nagy mélységekben járatta Józsefet! Meglepő változások, fájdalmas törések álltak be életkörülményeiben: a kényelmes jólétből hirtelen keserves, kínos sorsra jutott. De az Úr Józseffel volt, - s ez mindent kárpótolt. „A börtön is palota lesz, ha Jézussal együtt vagyok!” Hite és kegyessége tartotta Józsefet egyensúlyban minden helyzetben.
Bizonyára elmondhatná nekünk, hogy a különféle kísértésekben, sikamlós helyzetekben, úgy tudott megállni, hogy „maga előtt látta az Urat mindenkor”. Így nem csüggesztette el a nyomor, nem szédítette el a siker, nem döntötte le a legnagyobb kísértés sem: mert az Úrra nézett szüntelen. Szívében forgatta Isten igéjét, a tőle kapott kijelentéseket és talán sokat imádkozott ilyenformán: „Uram, adj kegyelmet, békességgel elfogadnom életkörülményeimet, amiken nem lehet változtatni. Adj bátorságot, jobbra változtatni azt, amit lehet. És adj bölcsességet, különbséget tenni e kettő között.” Az Úrral megélt közösség áldása kiáradt környezetére is. Szeretetben szolgált másoknak. Lényegében ez a sikeres, boldog, áldott élet titka!
Józsefhez hasonlóan minket is érhetnek nehéz fordulatok, élethelyzetek: „tűzbe-vízbe” juthatunk. (Zsolt 66:12. Ézs 43:2). - Fényesen ívelő karrierben jó, ha tisztán látjuk, hogy csak olyan siker az, mint a „rabszolga” sikere. Minden viszonylagos, és bizonytalan. Sáfárok vagyunk, és mindenért számadással tartozunk. Mint József, keressük mindenben Urunk kedvét és dicsőségét. „Tárd az Úr elé imában, ami kínoz. Higgy, remélj!”
A kísértésekben csak az Úrral győzhetünk. Bűnös természetünk igen hajlik a csábításra, és a magunk erejéből nincs több esélyünk a győzelemre, mint annak, aki saját hajánál fogva próbálja kiemelni magát a mocsárból. Nemcsak a szexuális kísértéseknél, de minden más kísértésben is, csakis az Úrral való közösség őrizhet meg bennünket. De ezáltal biztos a győzelem: „Hogyan vétkezhetném az Isten ellen?!” Az Úr itt van és hív engem! (Jn 11:28). Így erőt nyerünk, hogy nemet mondjunk, és a bűnös gyönyörök helyett Krisztust válasszuk. (Zsid 11:25-26).
Valljuk meg bűneinket az Úrnak, hogy megbocsássa azokat, s megtisztítson minden álnokságtól (1Jn 1:9; Zsolt 139:23-24.). Járjunk Istennel minden élethelyzetben, ez válik az Ő dicsőségére!

Borzási Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.