2017. január 21., szombat

DÉLELŐTT | 
Isten országa felülmúl mindent

– Mk 4:30-34; Kulcsige: Mk 4:32

Jézus Isten országának növekedését egy kicsiny mustármaghoz hasonlította. Az egy milliméteres nagyságú mag akár kétméteresnél nagyobb fává is nőhetett. Isten országa Jézus földre jövetelével kicsiben indult. A Názáreti nem szított vitát, nem kiáltozott, és hangját nem hallatta az utcákon (Mt 12:19). A népszerűséget nem kereste, amikor királlyá akarták tenni, elvonult a hegyek oltalmába, hogy egyedül legyen (Jn 6:15). Családjával nem dicsekedhetett, oklevelei nem voltak. Falujának zsinagógájában csak úgy ismerték, mint az ács fiát (Mt 13:54).
Az Isten országa a betlehemi jászolban kezdődött. Megaláztatásból és szegénységből lett naggyá. Isten erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolta Fiát a nép előtt (ApCsel 2:22). Mindenek fölé magasztalta, és mindennél nagyobb nevet adott neki, melyre minden térd meghajol (Fil 2:9-10).
Napjainkban is úgy tűnhet, hogy Isten népeként kicsik vagyunk és jelentéktelenek, de félelemre nincs okunk! Az Atyának úgy tetszett, hogy nekünk adja az országot (Lk 12:32). Kiválasztotta magának a világ szemében bolondokat és erőtleneket, hogy megszégyenítse a világ bölcseit és erőseit (1Kor 51:27).
Milyen akadályai vannak Isten országa növekedésének? Hogyan bátorít kitartásra ez a példázat?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az Úr arca a gonoszok ellen fordul

– 1Pt 3:8-12

Mint hívők szoktuk kérni, hogy Isten „ragyogtassa ránk orcáját” (Zsolt 67:2). Mert van olyan is, amikor az Úr „eltakarja arcát” (10:11), vagy „arca a gonoszt cselekvők ellen fordul” (12. v.) Isten tekintete áldást vagy ítéletet jelent számodra? „Az Úr szeme az igazakon van...” (12. v.), mint a szülő szeme, aki vigyáz és figyel, mire van szüksége gyermekének. Örvendeztesd meg szerető Atyádat azzal, hogy akarata szerint cselekszel!
Igeszakaszunk tökéletesen összefoglalja a hét esti elmélkedéseit. Milyen legyen a hívő, ha egymás elleni harcról van szó (társadalomban, családban, gyülekezetben)? Figyelmesen olvassuk el újra az igeverseket! (8-9. v.). Isten arra hívott el minket, hogy áldást mondjunk, és az Úr áldását kívánjuk egymásra. A konfliktus meg fog oldódni: 1. Ha a testvérharcban az egyik fél elkezd a másik félre őszinte áldást mondani. 2. Ha az egyik fél megérti, hogy addig nem jönnek el a várva várt örömteljes napok, ameddig rosszindulattal beszél (10. v.). 3. Ha az egyik fél elkezd újra jót tenni és bármit, ami helyreállíthatja a békességet (11. v.). Imádkozzunk hívőkhöz illő viselkedésért a konfliktushelyzetekben!

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.