2017. január 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nincs örökéletű titok

– Mk 4:21-25; Kulcsige: Mk 4:22

A világosság az élet elengedhetetlen feltétele. Rettenetes lenne, ha egyszer nem kelne fel a nap, mivel a földön azonnal lehetetlenné válna az élet. A szellemi világban az egyetlen fényforrás Jézus Krisztus (Jn 8:12). Ő a testté lett Ige, aki világosságul jött világunkba, hogy aki hisz benne, ne maradjon a sötétségben (Jn 12:46). Az evangélium már nem titok. Jézus közöttünk van! Ő a „reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol 1:27).
Legyünk az igazi világosság hordozói és hirdetői, hogy a sötétségben élő emberek megismerhessék és megtapasztalhassák Isten életet átformáló munkáját. Létezik „sötétkamra- keresztyén”, aki hitéletét sötétben éli, hogy más meg ne lássa (Luk 9:26). De mi legyünk „világító lámpások”! Világosságunk hadd áradjon az emberek előtt, hogy azok, látva a jó cselekedeteinket, dicsőítsék a mennyei Atyát (Mt 5:16). Mértékünk a felebarátaink felé legyen az irgalmasság (Jak 2:13), szolgálatunk az Úr felé legyen nyereséges sáfárság (Mt 25:28).
Mit jelent számodra Jézus világossága? Mi akadályoz abban, hogy „világító lámpás” légy? Miért jobb irgalmassággal, mint ítélkezéssel viszonyulni testvéred felé?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Ne legyen testvérharc!

– 1Kir 12:20-24

Salamon király erkölcsi bukása miatt Isten kettészakítja Izráel országát. Tíz törzsnek hamarosan Jeroboám, a hivatalnok lesz a vezetője. Salamon fia, Roboám a megmaradt két törzzsel vissza akarta szerezni az országot. A konfliktus majdnem testvérharcot robbantott ki, amelyet Isten akadályozott meg, Semajá prófétával üzenve. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek?” (Jak. 4:1) kérdezi Jakab, és válaszol is levelében a testvériségnek Krisztus gyülekezeteiben. Isten nem látott és nem lát jónak semmilyen testvérharcot (24. v.).
A Sátán akarja harctérré tenni gyülekezeti alkalmainkat és óráinkat. Mi a célja a Krisztus gyülekezetéhez tartozásunknak? Miért megyünk testvéreinkkel találkozni, ha ítélkező, kötekedő, élcelődő, bántó, vitatkozó, lenéző a hozzáállásunk? Harcolni megyünk? A következő közösségi alkalomra ezekkel a gondolatokkal menj el: lelki közösségre van szükségem, ahol a szeretet köt össze testvéreimmel. Egységben szolgálunk és egymás hitét erősítjük, bátorítjuk és segítjük egymást. Fáradozunk a lelki építésben vagy helyreállításban, mindezt a szentháromság Istent imádva és dicsőítve tesszük.

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.