2017. január 1., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Valami új kezdete

– Mk 1:1-8

Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés? Lelkünk kérdéseire az ige válasza határozott „igen”. „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának a kezdete” valami egészen újnak az elindulását hirdeti számunkra. Az ószövetségi próféciák beteljesedtek és az Újszövetség megkezdődött: az örömüzenetet hirdetik a szegényeknek (Mt 11:5), a bűnösöknek a megtérés kegyelme adatik (Mt 3:2), a szomjúhozók Szentlelket kapnak (Jn 7:37).
Ez év első napja számodra is lehet valami újnak a kezdete. A változást életedben nem a naptári évforduló hozza, se nem a nagyzó fogadkozások; hanem a változhatatlan, mégis folyamatosan cselekvő Isten. Nélküle élni lehet, de nem érdemes! Csatlakozni győzelmes munkájához minden időben és helyzetben, nyereséges! „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok” (Ézs 43:18-19. Isten ígérete bátorítson, erősítsen és lelkesítsen arra, hogy kilépj komfortzónádból, és társulj Isten csapatához!
Márk evangéliuma íródott a legkorábban a négy evangélium közül. Röviden, tömören, epizodikusan tárja elénk Jézus földi életének eseményeit. A „kezdetet” Márk evangélista nem Jézus születéséhez köti, hanem az ószövetségi próféciákhoz. Az Ézs 40:3 és a Mal 3:1 próféciáit Keresztelő János életében látta beteljesedni. János lett Jézus Krisztusnak „kiáltó hangja” és „útkészítője”. Isten legnagyobb prófétája (Mt 11:11), aki megalkuvást nem ismerve, bátran, de mégis teljes alázattal vált a Messiás „vörös szőnyegévé”.
Most rajtunk van a sor! Kiáltsuk bele világunk pusztájába az evangéliumot! Hirdessük a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetet! Tegyünk bizonyságot arról, aki elég erős ahhoz, hogy bűnbocsánatot adjon és a Szentlelke által újat cselekedjen életünkben. Segítsük és vezessük el az Istentől, Bibliától, templomoktól elidegenedett embereket az igazi megtéréshez (Mt 3:7). Legyünk hidak, amelyek átvezetik a tévelygőket a Jó Pásztor nyájához.
Milyen változást hozott életedben az Istennel való találkozás? Hogyan lehetnél még hatékonyabb eszköz abban, hogy ez a változás mások életében is megtörténjen?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Az Úrban tervezett jövő

– Jak 4:13-17

Az Isten „kegyelmét adja” a 2017-es esztendőben is azoknak, akik alázatosak maradnak Őelőtte, akik így majd sikeres évet zárhatnak. A hívő ember sikere „Az Úrban tervezett jövő”. Milyen célokat tűztél ki erre az esztendőre? Az Úrral beszéld meg ezeket a terveket és kérdezd meg az Ő akaratát is. Vigyázz, nehogy úgy beszélj a jövődről, mint azok a kevély elbizakodottak, akikről Jakab apostol írt igeszakaszunkban. Tervezz az Úrral együtt!
Ehhez elsősorban nem önbizalomra van szükség. Akikről a 13. versben írt Jakab, magabiztosaknak tűnnek: „elmegyünk… ott töltünk…, kereskedünk és nyereséget szerzünk”. Az Úr nem az önhitt, hanem a benne hívő embert vezetheti. Azokat, akik vannak annyira alázatosak és bátrak, hogy szembenéznek a holnappal és ezt mondják: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8:31), ha pedig „nem jön velünk a te orcád – mondta Mózes – akkor ne is vigyél tovább bennünket!” (2Móz 33:15). Mózes, a pusztában vándorló nép vezetője nem önmagában hitt.
Isten tudja, hogy számodra „mit hoz a holnap” (14. v.). A holnap számunkra rejtély, csak sejtjük, mit hozhat. Ez nem ijesztő? Mi ma rábízzuk a jövőnket Istenre, aki a holnapnak is Ura. Ki adhat igaz válaszokat kérdéseidre, erre az esztendőre nézve? Egyszerű szavakkal imában mondd el Istennek terveidet, és ne félj, neki van hatalma arra, hogy válaszát megértesse veled. Ha biztos vagy a válaszban, kezdd el a tervek megvalósítását. Ha nem, várj türelmesen! Isten válaszára várni nem elvesztegetett idő, de a téves utakon járás az.
A célok és tervek az Úr segítségével valósulnak meg (15. v.). A legalaposabban kidolgozott tervezet is, amiben alaposan végiggondoltuk, hogy mi a tennivaló, hiábavaló fáradozás, ha Isten pecsétje nem hagyja jóvá. A gyülekezet tagjai között akadtak kereskedők, akik üzleti utazásaik során már tapasztalatból tudták, mennyi ideig tart egy-egy útjuk, hol szerezhetik be az árut, és hol adhatják el a legnagyobb nyereséggel, sőt még a várható hasznot is kiszámították. Jakab apostol üzenete viszont arra figyelmeztette őket, hogy az eddig elért sikerek nem tehetik elbizakodottá a hívő embert (16. v.), mert a „dicsekedés mögött gyakorlatilag istentelenség húzódik meg: van Isten, de nem számít.” (Imre Ernő)
Az Úr segítségével valósuljanak meg terveink ebben az esztendőben is, és adjunk hálát, amiért: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!”

János Levente

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.