2017. február 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Az önzetlen alázat szükségessége

– Mk 9:33-37

Heves vita folyik a tanítványok között arról, hogy ki a nagyobb. Jézus megkérdezi őket, hogy miről vitatkoztak. Néma csend következik. Lelkükben érzik, hogy nem Isten szerinti magatartás volt, ahogy viselkedtek.
Régi természetünkben folyton ott uralkodik a nagyravágyás. Nehezen értjük meg, hogy nem attól leszünk nagyok, ahogy mi magunk, vagy mások vélekednek rólunk. Egyedül az számít, hogy ki vagyok én Isten szemében. Az ő gyermeke vagyok, és arra vágyom, hogy ő felemeljen és magához öleljen. Amíg önmagamat a hajamnál fogva próbálom felemelni, egy arasznyit se kerülök közelebb Istenhez. Ő arra vár, hogy megalázzam magam, hogy ő felemelhessen. A kisgyermek ott volt Jézus karjaiban, és engedte, hogy szeretve legyen. Erre hív minket is a mi Atyánk, hogy megalázva magunkat, szeressünk és szolgáljunk úgy, mint akik nem a világ dicsőségét keressük, hanem az Atya átölelő szeretetét.
Hogyan mutatkozik meg életedben a nagyravágyás?
Hogyan fejezhetnéd ki szeretetedet a környezetedben élő gyermekek iránt?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Keserű beteljesedés

– 4Móz11:18-23,30-35

Nemcsak a jónak vannak következményei, hanem a rossznak is. Bűnös viselkedésünkkel és életmódunkkal magunkra rosszat hozhatunk. Izráel népe elrettentő példa, hogy ne kövessünk el ilyen dolgokat. Mit tettek? Siránkoztak, panaszkodtak. Csak a hiányt látták (nincs hús), és ami volt (manna), nem értékelték. „A gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában”(11:4), és visszaemlékezett Egyiptom ételeire, azoknak ízére és olcsó voltára. Aki nincs újjászületve, és úgy próbál hívő életet élni, az ilyeneket mond és így él, mert nem élhet másképp: idáig hozza őt a testiesség. Előbb-utóbb kiderül a szív állapota. Visszagondol a régire és kívánatosnak tartja, lejáratja a vezetőket, lázadást, szakadást szít a testvérek között.
Isten szent szeretettel válaszol hatalma szerint: megadja kívánságukat, de az ellenük fordul, rosszul lesznek és meghalnak. Kiderül újra, hogy Isten jó és jó dolgokat ad, de ők bűnösök, mohók és telhetetlenek. Nem teljesedik be a szív anyagi, földi dolgoktól. Ezért keressem ma is az értékes dolgokat, bátorítsam felebarátaimat a megelégedésre és hálára!

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?