2017. február 18., szombat

DÉLELŐTT | 
Megbecsült házasság

– Zsid 13:1-6

Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent. Sokszor megtapasztalták Isten ítéletét, amikor tisztességtelenül és felelőtlenül bántak a frigyládával.
Hasonlóképpen a házasság is egy Istenre mutató jelkép. A világ manapság sáros lábbal tapodja a házasság intézményét. Személyesen tapasztalhatjuk, milyen káros hatással van a házasságra és a gyermeknevelésre a világ elfajult gondolkozása. Az ember magánügyének tartja, hogy a házasságot úgy értelmezze, ahogy ő akarja.
Legyen szó a magunk vagy mások házasságáról, igyekezzünk, hogy az Isten szentségét tükrözze! Becsüljük meg a házastársi szövetséget, mert Istentől kapott ajándék ez. A házasság áldásait Istenben élve fedezhetjük fel igazán.
Mit tehetsz annak érdekében, hogy házasságod Isten szentségét tükrözze?
Jellemző-e családodra a vendégszeretet vagy mások meglátogatása?
Jézus Krisztus kezeli-e a családi kasszát?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

Felemelkedés alázat által

– 1 Pt 5:5-6

A felfelé vezető út sokszor lefelé vezet. Jó lenne ezt megérteni és gyakorolni, így a generációs problémák megoldódnának. Az időseknek meg kell alázkodniuk Krisztus előtt: nekik a Főpásztornak kell engedelmeskedniük (5:1-4); a fiataloknak pedig az idősebbek, és egymás iránt is alázatosaknak kell lenniük. Működik ez egyáltalán? Persze, másképpen nem mondta volna Isten ezt. Hogyan működik? Van egy elméleti, és egy gyakorlati oldala a dolognak.
Az elméleti az, hogy „Isten ellenáll a gőgösöknek, de az alázatosaknak kegyelmet ad”. És Istennel nem jó játszani. Ő ellenáll embereknek, olyanoknak, akik nem akarnak vele járni, vagy az ő útján haladni. De ha valaki érte él, neki él, vele jár, annak ad kegyelmet és áldást, sőt felemeli, felmagasztalja. Ez biztos! Ez ígéret az ő részéről.
A gyakorlat az, hogy „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt…” Kell lépéseket tenni közösen: elmenni, meglátogatni az idős betegeket, és csendben meghallgatni a fiatalok meglátását. Ötvözni kell a fiatalok lelkesedését és ötletdús véleményét a tapasztalt, de sokszor szokásokhoz hű idősebbek véleményével.

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?