2017. február 16., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A házasság Isten ajándéka

– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6

A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
Ha az egység minden területen megvalósul, kiteljesedettnek és boldognak érzik magukat a felek. Viszont, ha az egység csorbát szenved, akkor rabságnak érezhetik a házas életet.
Rabságként élhetik meg a házasságot azok:
1. akik nem tanultak meg elszakadni: szülőktől, bűnös kapcsolatoktól, szokásoktól,
2. akik nem tanultak meg ragaszkodni egymáshoz. A házasság első évei is kritikusak lehetnek azoknak, akik az első konfliktushelyzetekben nem a ragaszkodást, hanem a szétválást keresik.
3. akiknek az elsődleges vágyuk nem az eggyé válás, hanem az önmegvalósítás. Az ember a társában hamarabb észreveszi a hibákat, mint saját magában. Aki boldog házaséletet szeretne élni, tartson önvizsgálatot: biztosan nem önző és nem kemény a szíve társával szemben?
Hogyan kell egészségesen elszakadni a szülőktől?
Mit jelent az, hogy ragaszkodom a társamhoz minden helyzetben?

Nagy Ferencz

DÉLUTÁN | 

A bátor bizonyságtevés jutalma

– Dán 2:47-49

A hűséges bizonyságtevésnek vannak örökkévaló áldásai, de földi következményei is. Dániel életét ismerjük, benne láthatjuk, milyen komolyan követte Istent, és hogy az ilyeneket Isten megjutalmazza. Hogyan?
Úgy, hogy azok, akiknek bizonyságot teszünk, elismerik Isten nagyságát. Rájönnek, hogy Isten létezik, meghallgatja az imádságot, beavatkozik emberek életébe és a közügyekbe is. Nem biztos, hogy megtérnek, de egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz.
Az Isten jelenlétét és segítségét látják az életünkben. Akik addig lenéztek hitünk miatt, azok most mellénk állnak, mert látják, hogy Isten velünk van.
Talán még társadalmi előrejutást és anyagi előnyöket is kaphatunk, ajándékokat, amiket nem érdemelünk meg, de szolgálhatunk azokkal is Istenünknek. Dániel így jó bizonyság lett: egy rabból miniszterelnök lett, lenézett rabszolgából nagyra becsült elöljáró, szegény sorsú emberből gazdag és elismert.
Már az nagy ajándék, hogy lehetősége van másokon segíteni. Testvérein, akik mellette voltak a szükségben, most alkalma van segíteni, és ez is Istentől van.

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Róm 9:30–10:10; Kulcsige: Róm 9:9 „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.”

Azt szokták mondani, hogy a hit mindenkinek magánügy. Ez nem igaz. Jézus ezt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt” (Mt 10:32–33). A tanítványok Jézus feltámadását nem hitték el, akkor se, ha olyanokkal beszéltek, akik találkoztak a feltámadott Jézussal. Szükséges volt a személyes találkozás Vele. Mivé váltak a találkozás után? „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4:20)