2017. december 27., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus Krisztus istensége

Igehely: Kol 1:13-23; Kulcsige: Kol 1:15 „Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt.”

Az Atya Isten csodálatos ajándéka Jézus Krisztus. Szabadításunk érdekében Isten megnyitotta a mennyet, hogy a földre engedje szeretett Fiát. Krisztus egy földi országba érkezett egy időre, és megnyitotta annak a lehetőségét, hogy az ember újjászülessen, és az Ő országába mehessen (13. v.) Készülsz-e ebbe az örök országba, kedves olvasó?

„Aki engem lát, látja az Atyát.” (Jn 14:9), „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10:30) – vallotta Jézus, amikor felnőtt korában tanított. Az ember mindig vágyott arra, hogy lássa Istent, hogy elmondhassa, milyen az Isten. De Isten még Mózesnek sem engedte, hogy lássa Őt, csak hátulról. És most itt van Isten köztünk, kisgyermekként megszületett, s aki csak hall róla, mind szemügyre veheti. „Ő a láthatatlan Isten képe.” (15a.) A Biblia elején még ír két isteni képmásról, az első férfi és nő személyében, de bennük, és azóta minden emberben megromlott az isteni kép mása a bűn miatt. És eljött Krisztus, hogy ezt a képet helyreállítsa, „Ő az elsőszülött” (15b.), mindenki csak Őutána született új életre, „minden általa és reá nézve teremtetett.” (16. v.) Én is és te is, drága testvérem. Látható-e egyre jobban benned Krisztus istensége? Ő-e mindenekben a mindened? Tedd első helyre Őt ma is!

Kelemen Sándor, Beszterce

DÉLUTÁN | 

A bűnösök megmentéséért jött

Igehely: 1Tim 1: 12-17 „Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. ApCsel 8,3 ; 9,4-5 De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Zsolt 145,3

Pál apostol úgy beszél a múltjáról, mint aki káromló, Krisztus követőit üldöző és erőszakos ember volt. De Jézus Krisztus születése azt eredményezte számára, hogy irgalmasságot nyert, és ez megváltoztatott mindent az életében. Ezért állítja az apostol, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse. Ez igaz és biztos dolog, bár minél többen felismernék és elfogadnák ezt a tényt! Jézus születése tehát azt üzeni számunkra, hogy Isten türelmes, sőt Pál apostol szerint végtelen, határtalan a türelme és irgalma. – Ha énrajtam, aki tudatlanul ilyen mélyre süllyedtem, könyörült Isten – mondja Pál –, ez példa arra, hogy bárki a bűnösök közül megtapasztalhatja az Úr irgalmát és szeretetét. Milyen csodálatosan jó hír ez számunkra, akik ma élünk! Isten hív bennünket, mert megbékülni kíván az emberrel, helyre akarja állítani örök sorsunkat. És Ő meg is teheti ezt Fia által, aki lejött közénk emberi alakot öltve. Mindent megtett, hogy semmi akadálya ne legyen a megbékélésnek, hanem az örök életnek örvendhessünk. Legyünk hálásak ma ezért az Úrnak!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 65:1–14; Kulcsige: Zsolt 65:12 „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.”

Az év küszöbén állva, olvasva ezt a zsoltárt, ahogy visszatekintünk az elmúlt évre, igazat kell adnunk a zsoltárírónak. A hálaadás és áldás a bűnök bocsánatával kezdődik. Van szabadítónk, aki nemcsak megszabadít, aztán magunkra hagy, hanem uralkodik és irányt mutat. Ebből az iránymutatásból és Urunknak való engedelmességből származik aztán minden áldás, amely „megkoronázza az évet”.