2017. december 19., kedd

DÉLELŐTT | 
Reményteljes várakozás

Igehely: Zsolt 27:13-14; Kulcsige: Zsolt 27:14 „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!”

A hívők reménysége abból a biztos tudatból és meggyőződésből származik, hogy Isten az, akinek a Bibliában kijelentette magát és olyan, amilyennek abból megismerjük. Az ő ígéretei közül már legtöbb beteljesedett a történelem folyamán, és ami még nem, az egészen biztos, hogy be fog teljesedni. Isten nem ember, hogy hazudnék. A hívők reménysége ezért nem afféle „majd meglátjuk... reméljük a legjobbakat”, hanem biztos tudat, teljes bizonyosság és meggyőződés afelől, amit Isten kijelentett. A hívők várják vissza Jézust és várakozásuk reményteljes, vagyis biztosak abban, hogy vissza fog jönni. Most advent idején még hangsúlyosabb ez a várakozás. Hogyan készülünk Krisztus fogadására? Örömmel vagy félelemmel? Ha ő a mi Urunk, akivel már most együtt vagyunk, beszélgetünk, szeretjük és szolgáljuk őt, akkor bátor szívvel készülünk a vele való találkozásra. Tudjuk, hogy amikor Krisztus megjelenik, véget lesz minden nyomorúságnak, szenvedésnek és bűnnek. Várjuk, hogy vele közösségben lehessünk egy örök életen át. Ez a várakozás csak azoknak a szívében van jelen, akik már most is lelki közösségben vannak vele. Te is ezek közé tartozol?

id. Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Mária megbízatása

Igehely: Lk 1:26-38

Istennek egy másik eszköze, akit kiválasztott, és feladattal akar megbízni a Messiás érkezésében, a tiszta életű Mária. Isten elküldi angyalát hozzá, és az egy ilyen kijelentéssel is köszönti: „az Úr veled van!” Akit Isten kiválaszt, annak be is tölti életét az Ő jelenlétével. Csak azután jön a megbízatás, miután ott van a bátorító tény, hogy az Úr velem van. A feladatot a kiválasztott ember nem a saját erejéből kell, hogy elvégezze, hanem úgy, hogy a hatalmas Isten van vele. Erről értesül Gedeon is, amikor az angyal vele is közölte a megbízatást (Bír 6:12). Erről tesz bizonyságot Dávid is, hogy az Úr volt vele, amikor az oroszlántól és a medvétől megmenekült, és azokat legyőzte. Azért volt kész megküzdeni Góliáttal, mert tudta, hogy nem egyedül harcol (1Sám 17:37).

Miután Mária megérti a megbízást, így szól:„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (38. v.)

Az Úr munkája, hogy a Szentlélek által betölti jelenlétével az embert, és feladattal bízza meg, az viszont az ember része, hogy milyen választ ad, amikor a megbízásról tudomást vesz. Kész vagy-e átadott élettel szolgálni az Úrnak?

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.