2017. augusztus 4., péntek

DÉLELŐTT | 
A kert munkásai

Igehely: Mt 21:33-46; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Felháborító a példázatbeli szőlőművesek viselkedése. Mint bérlők önkényesen kisajátítják a tulajdonos javait, képviselőivel sorozatosan elbánnak, majd végül fiának az életét is kioltják. Igazságérzetünk, az erkölcs és a törvény is elítélné, ha ez ma megtörténne. De hiszen meg is történik, újból és újból valahányszor Isten ellen lázad az ember. Mennyire kegyelmes, hosszútűrő és jóságos a mi mennyei Atyánk, ezért ma reggel adjunk hálát. Viszont ez az ige vizsgálja a Gazdához való viszonyunkat is. A példázatbeli gonosz szőlőművesek valami furcsa gondolkodás mentén oda jutottak, hogy többnek, hatalmasabbnak, erősebbnek gondolták magukat a gazdánál. Azonban, még ha a gazda nagylelkűségéből adódóan ez így is tűnik, a számonkérés és az ítélet akkor sem marad el. Ma ilyen beszédet is hallunk: Miért szól bele az életembe, ez az én „privát ügyem”? Mi az, hogy nekem adnom kell? Miért zaklatnak folyton a testvérek? Hagyjanak már békén, vagy elbánok velük! Ha ilyen, vagy ehhez hasonló gondolataid vannak, kérd Istent, hogy vizsgáljon meg, nem tartozol-e a gonosz szőlőmunkások közé.

Sipos Dénes

DÉLUTÁN | 

Ne a gazdagságban reménykedjenek

Igehely: 1Tim 6:17-19; Kulcsige: 1Tim 6:17 „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.”

Mindannyian szeretnénk gondtalanul élni. Isten ebben támogat is minket, ezért vallhat róla így Dávid: „Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.” (Zsolt 65:12). Látnunk kell, hogy a bűn által megrontott emberi létben a javak bőségének megszerzése sokszor Isten által megítélt módon történik; hamiskodással, mások megtévesztésével. Jaj, lenne nékünk, ha ily módon szereznénk javainkat! Ma is nyitva áll az Ige által javasolt út, hogy jól végzett munkánk gyümölcseként érjük el a léthez szükséges javakat. A boldogság feltétele, hogy megelégedéssel és hálával élvezzük azt, amivel bírunk. Ne gyötörjük magunkat olyan fényűző kívánságokkal, amelyek végül a pénzszerzés rabszolgáivá aljasítanának minket. Igénk a vagyonosokat jótékonyságra inti. Sajnálatos, hogy magukat keresztyénnek valló gazdagok évszázadokon át mindezt hallatlanná tették, és ezért mindmáig sokan káromolják miattuk Istenünk nevét. A földi értékekhez fűződő kapcsolatainkban legfőbb példaképünk az Úr Jézus, aki „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9).

Győri Kornél

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok. A Törvényadó, Törvénymagyarázó és Bíró isteni tekintélye úgy átsugárzott tanításán, hogy az írástudók tanítása nem tűnhetett másnak, mint fecsegésnek” (Jamieson, Fausset és Brown kommentár). Szavainak hatalmát cselekedetei és csodái is igazolták. Csoda csodát követett. Megnyilvánult Krisztus abszolút uralma a betegségeken, démonokon, a halálon és a természet elemei felett.