2017. augusztus 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Hamis parancsok

Igehely: Tit 1:10-14; Kulcsige: Tit 1:14  „Ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival.”

Összevont szemöldökök alól kivillanó tekintet-nyilakkal és felemelt ujjak ítéletet kilátásba helyező rázogatásával az örök élet felé vezető úton való járását nem lehet igazgatni senkinek. Az ilyen megnyilatkozás a mesemondókhoz illik, mert minden szabály és parancsolat, amely a Krisztus áldozatát az üdvösség elnyerése érdekében kiegészíteni-törekvés vágyából született: mese csupán, az igazságtól elfordult emberek fölösleges kíméletlensége. Önsanyargatók, újhold-lesők, szombatnapi lépés-számolók dörgedelmeitől és elszánt, de felségesnek nem mondható menetelésének zajától visszhangzik a keresztyénség kétezer éves története. Boldog, akinek van füle meghallani a Krisztus Jézus minden koron átívelő, és a szeretet nagy parancsolatán kívüli minden törvényt felülíró „Elvégeztetett”-jét! Az ilyen ember ajkáról a Krisztus neve árad; összevont szemöldöke alatt könnycseppek csillognak az elveszettek és a tévelygők láttán, s felemelt ujjai a keresztre mutogatnak. Miért nem szabad a hamis parancsokra figyelnünk? Milyen hamis parancsolatokkal szembesültél életed során?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Számíts Isten erejére

Igehely: Ézs 40:27-31 „Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Lehet, hogy a tegnapi igén elmélkedve a félelem és kétségbeesés szele érintett meg. A körülötted lévő világ egyre zavarosabb, kiismerhetetlenebb, csak növeli benned a bizonytalanságot, s kérdések sokaságával foglalkozol. Mi lesz velünk, keresztyénekkel, mi lesz velem, hogy álljak ellen, hogy vegyem fel a harcot ilyen nagy erőkkel szemben? Testvérem, ez a harc nem a te harcod, nem a mi harcunk. Nekem és neked egyetlen győzelemre van szükségünk. Legyőzni a kételyeinket, félelmeinket, bizonytalanságunkat (a legrosszabb esetben hitetlenségünket), s rábízni életünket a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, a nagy Győztesre. A teremtő Isten azt ígéri népének, hogy „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (29. v.). Az Úr Jézus Krisztus pedig minden benne hívőnek ígéri:  „… én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ne csüggedj a nyomorúság idején, számíts Istened erejére. Erre ő maga hatalmaz fel: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak…” (Zsolt 50:15).

Mátis Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).