2017. április 9., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma előkészíti és megalapozza a cselekvést

– Mk 11:1-11

Az Úr Jézus földi életében alázatos és szerény körülmények között élt. Nem akarta, hogy az emberek nagynak tartsák (Mt 20:28), és amikor egy alkalommal királlyá akarták tenni, visszavonult közülük (Jn 6:15). Halálára készülve azonban Jeruzsálembe királyi módon vonult be, szamárcsikó hátán, elfogadta az emberek hódolatát, és hogy királynak nevezzék őt (Lk 19:38). Ezzel a bevonulással Jézus fel akarta hívni magára a figyelmet, mintegy utolsó lehetőséget adni a zsidóknak, hogy higgyenek benne.
Igeszakaszunkban három dolog van, ami Jézus Krisztus királyi voltára utal. Ezek külön-külön megjelennek Jézus életének különböző mozzanataiban, de együttes jelenlétük itt nagyon jelentős.
Láthatjuk Jézus Krisztus mindentudását. Határozottan utasítja tanítványait a szamárcsikó ügyében. Tudja, hol van, ki a gazdája, és hogy oda fogja adni. Elénk tárul a király képe, aki mindent tud, aki uralmát gyakorolja és hatalmát megmutatja. Mi is úgy állunk előtte, mint akinek szemei elől semmit nem lehet elrejteni (Zsid 4:13).
Jézus Krisztus úgy is megnyilvánul, mint aki joggal rendelkezik velünk és javainkkal. Tanítványait elküldi, hogy hozzák el neki a szamárcsikót. Azok el is mentek, minden habozás nélkül. A szamárcsikót pedig megkapták, mert „az Úrnak van szüksége rá”. (3.v.) Mi, akik az Úr Jézust királyunknak valljuk, tudjuk, hogy teljes mértékben az övéi vagyunk és mindenünk az övé. Drága véren váltott meg az Úr magának bennünket (1Pt1:18-19), és mi örvendünk, hogy hozzá tartozhatunk.
Jézus Krisztus királyi volta megmutatkozik abban, hogy elfogadja az emberek hódolatát. A Jeruzsálembe igyekvő zarándokok hódolatuk jeleként felsőruhájukat Jézus útjára terítették, mások lombos ágakkal díszítették az utat, majd mindnyájan hangos éneklésbe és éljenzésbe törtek ki. A dicsőítés az emberek örömének kifejezése volt. Az övéi minden időben és minden korban örömüket lelik, ha dicsőíthetik őt, ha hódolhatnak a mennyei király előtt.
Gondolj Jézus Krisztus király voltára: dicsőségére, hatalmára, mindentudására, stb. Próbáld elképzelni, mit jelentett neki földi életében alázattal szolgálni (Lásd Jn 13:1-5).
Mit jelent számodra konkrétan a mindennapokban, hogy Jézus Krisztus a te királyod?
Szerinted hogyan változna a gyülekezeted istentisztelete és a hívők élete, ha mindenki komolyan venné, hogy Jézus Krisztus a Királyok Királya és Uraknak Ura?

dr. Kovács József

Imaáhítat: 

Áldjuk a Királyt, aki az Úr nevében jött! – Zsolt 118:24-26

Bibliaóra: 

Királyod jön hozzád szelíden – Mt 21:1-17 (Aranymondás: Mt 21:5)

DÉLUTÁN | 

„Higgyetek a világosságban”

– Jn 12:34-50

Isten kegyelméből újra elérkeztünk e kedves történelmi ünnephez, amikor emlékezhetünk drága Megváltónknak a bevonulására a nagy Király városába, Jeruzsálembe.
János evangéliuma elejétől fogva hangot ad a nép hitetlenségének. Most is rámutat, hogy Jézus ennyi csodája ellenére sem hittek benne. Hitetlenségük (irracionális) értelmetlen, mint ahogy a bűn mindig az. Egy ilyen napon szomorúan állapították meg, különösen a farizeusok, hogy az egész világ őt követi, de azt nem vették észre, hogy legnagyobb része ezeknek az embereknek nem hitt igazán Jézusban. Voltak ugyan a vezetők közül is olyanok, akik hittek benne, de mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából. Féltek az emberek véleményétől, és többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. Most még lehetőségük lett volna arra, hogy felismerjék a meglátogatásnak idejét, amikor Jézus kijelentette földi küldetésének a célját, és azt, hogy Ő a világosság a világ számára. Nekik megvolt az a kiváltságuk, hogy higgyenek a világosságban és a világosság fiai legyenek, de ők inkább szerettek a sötétségben járni.
Kedves ünneplő testvérem! Mit üzen nekünk ma a virágvasárnap? Merthogy kétezer év után sem változott meg az üzenete. Jézus Krisztus, mint a világ világossága, ma sem akarja azt, hogy az emberek a sötétségben barangoljanak, hisz azért jött, hogy kivezesse az embereket a sötétségből Istenhez, a szeretet és a világosság országába. Ő azért jött, hogy megmentsen, és nem azért, hogy elítéljen. Ennek ellenére vannak emberek, akik még mindig engedetlenek és jól érzik magukat a bűneikben. A virágvasárnap figyelmeztet bennünket Isten szentségére és Istentől kapott eredeti feladatunkra is. Hisz a mi testünk a Szentlélek temploma. Mivel vagyunk tele? Nincs-e a mi életünkben olyan, ami nem oda való? Ma megvizsgálhatjuk azt, és nagytakarítást végezhetünk. A virágvasárnap arra is figyelmeztet bennünket, hogy Isten népe nem csak önmagáért, hanem másokért van. Jézus tanítványai engedelmeskednek neki akkor is, amikor nem értik mit, miért kell tenniük. Jézusnak engedelmes emberekre van szüksége ahhoz, hogy eljuttassák az evangéliumot másokhoz. Legyél te is egy ilyen eszköz!

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 8:6–14; Kulcsige: 1Móz 8:11 „Estére megjött hozzá a galamb, és ekkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről.”

Legtöbbünk előtt a galamb csőrében egy olajág képe jelenik meg, holott a legtöbb bibliafordításban csupán egy olajfalevél van megemlítve. A különbség most lényegtelen, semmiben nem zavarja az ige helyes értelmezését. Valószínűleg egy frissen kicsírázott olajfa hajtásának egy darabjáról van szó, mivel a nagy fákat elpusztította a vízözön. Az olajfaág már régóta az emberek közötti béke szimbóluma, így terjedt el a ma használatos ,,békegalamb” kifejezés is, holott az az Isten és ember megbékélését ábrázolja ki, és mint ilyen, Jézus Krisztus előképe.