2017. április 2., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Meghajlás Isten akarata előtt

– Mk 14:32-42

Jézus imaéjszakája a Gecsemáné-kertben a lelki gyötrelmek ideje volt. Az evangélium megragadó módon mutatja be, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie értünk, míg megváltásunkat véghezvitte. Szenvedésében kiemelkedő volt a lelki szenvedése. Saját szenvedéstapasztalataink soha nem lesznek a Jézuséhoz hasonlóak, de az ő példája által megtudhatjuk, hogy mi a fontos a szenvedéssel teljes időszakokban, és hogy honnan nyerhetünk erőt ezek elhordozására.
1. Az Atya jelenlétének keresése. Jézus előre tudta, hogy mi fog történni vele. Mikor szenvedésének és bűneink hordozásának ideje közeledett, erőteljesen szükségét érezte annak, hogy az Atyával beszélgessen erről. Vele ellentétben, mi ritkán tudjuk, mikor tör ránk a szenvedés vagy más nyomorúság. Mennyivel inkább szükségünk van nekünk arra, hogy a bajban, szenvedésben először ne emberekhez futkossunk, hanem az Úr arcát keressük! Jézusnak háromszor kellett imádkoznia, míg szíve lecsendesedett és elfogadta azt, amit elméje már rég tudott.
2. Vágyakozás baráti támaszra. Közvetlenebb baráti körét kérte meg, hogy legyenek ébren, amíg imádkozik. Már az is erősítette volna őt, ha a három tanítvány ébren marad, de az alvó tanítványok nem nagy támaszt jelentettek. Számunkra azonban úgy rendelte az Úr, hogy a testvéri közösségben sok támaszt és vigasztalást találjunk. Szenvedéseinkben, kísértéseinkben készeknek kell lennünk az egymás támogatására. Mindnyájunknak van erről tapasztalatunk. Vigyázzunk, ne csalódjanak bennünk testvéreink!
3. Megnyugvás Isten akaratában. „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te!” – imádkozta Jézus. Nagy megnyugvás Istennek átadni a problémáinkat, és abban bízni, hogy javunkat akarja. Jézus szenvedésének dicsőséges, örökkévaló és kozmikus hatása lett, mert elfogadta az Atya rá vonatkozó tervét. Mi is bízzunk abban, hogy az Atyának nagyszerű terve van velünk, aki a szenvedéseinkből és minden nyomorúságunkból is jót tud kihozni számunkra. Ez a tudat a legnehezebb helyzetben is megerősít bennünket. Keressük Isten akaratát és fogadjuk is el azt!
Melyek azok a szavak a kijelölt igeszakaszban, amelyek Jézus Krisztus lelki gyötrelmeire utalnak?
Milyen jelentősége van annak, hogy Jézus Pétertől kérdezi meg, hogy miért alszik? Hogyan tükrözi ez a gesztus Jézus Péter iránti szeretetét?

dr. Kovács József

Imaáhítat: 

Imádkozzunk a testi és a lelki betegségben szenvedőkért! – Jak 5:15

Bibliaóra: 

Kész vagy túllépni az igazságtalan vádakon? – ApCsel 21:17-22:3 (Aranymondás: Mt 5:11)

DÉLUTÁN | 

A múltat lezáró megbocsátás

– 1Móz 50:15-26

Mai igeszakaszunkban az igazi megbocsátásnak egy nagyon szép példájával találkozunk. József testvérei úgy érezték, hogy ők megbocsáthatatlan bűnt követtek el testvérükkel szemben. Azt, hogy még nem állt bosszút rajtuk, atyjuk iránti tiszteletének tulajdonították. Azonban, miután Jákób meghalt, elkezdtek félni és rettegtek a bosszú pillanatától. Beszédükből az derül ki, hogy elismerték bűnösségüket, és József bocsánatáért könyörögtek. Azok, akik valamikor eladták testvérüket rabszolgának, most készek arra, hogy ők legyenek a rabszolgái, csak az életüket kímélje meg. Amikor József meghallotta beszédüket, sírva fakadt, annyira fájdalmasan érintette az, hogy testvérei kételkedtek bocsánatának és jóakaratának őszinteségében. Az igazi megbocsátás azzal kezdődik, hogy emlékezel arra a jóra, amit Isten tett veled. József ezt így fejezte ki: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította”. Amikor megbocsátasz valakinek, akkor elengeded azt a jogot, hogy elégtételt szerezz magadnak, és jóval felelsz a gonoszra. Milyen csodálatosan mutatta be ezt József. Bátorította azokat, akik valamikor rosszat tettek ellene: „Ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket”.
Kevés olyan dolog van, ami keservesebb és felzaklatóbb tud lenni egy ember számára, mint az, ha azok értik félre és kételkednek benne, akiket legjobban szeret. Legyél annak a tudatában, amit József is megtanult, hogy a szuverén Úr képes az átkot is áldásra fordítani. Töltse el szívünket öröm, békesség és hála, amiért Isten minden bocsánatkérőnek megbocsátja bűneit, és azokról soha többet meg nem emlékezik.
József több mint kilencven évet élt Egyiptomban, még ükunokáit is meglátta. Nemrég láttuk, ahogyan Jákób örökbe fogadta József gyermekeit, ami azt jelentette, hogy ők is Izráel népéhez tartoznak. Most József ugyanazt teszi ükunokáival, bizonyítékul, hogy ők is ahhoz a néphez tartoznak, akiknek Isten Kánaánt ígérte örökségül. Hisz Istennek az ígéretében, amit az ő atyáinak adott, hogy kiviszi őket abból az országból és bevezeti arra a földre, amit esküvel ígért meg Ábrahámnak. A megbocsátás által lezárult a múlt, de annál élőbb lett a reménység az ígéret földje iránt!

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: Ef 1:5–12; Kulcsige: Ef 1:7 „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából.”

A hét elején az a kérdés jött elénk, hogy mit akar Isten? Megmenteni a kárhozattól, üdvösséget adni az embernek. Akik hit által elfogadják Jézus Krisztus kegyelmét, azokat Isten fiaivá fogadja. Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke. Vannak, akik úgy gondolják, mivel Isten előre elhatározta, ki az, aki üdvözül, és ki az, aki elkárhozik, ezért az ember bármit tehet, a sorsa már el van döntve. Isten azonban azt is elhatározta, hogy az embernek döntenie kell, el kell fogadnia Jézus Krisztust, mint Megváltóját, és engednie kell, hogy vezesse, irányítsa életét.