2017. április 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Jézus követése még halála után is

– Mk 15:42-47

Jézus temetése a nagypénteki történet utolsó felvonása. Amikor a tanítványok félelmükben elmenekültek, amikor az „erősek” sehol sem találhatók, a „gyengék” ereje lesz nyilvánvaló. A két Mária van már csak a szenvedések színhelyén. Ekkor lép a színre Arimátiai József, egy titkos tanítvány, és saját sírjába temeti Jézust. Megaláztatásának utolsó akkordja volt ez. A dicsőség királya olyan szegénnyé lett a földön, hogy másnak kell gondoskodnia az eltemetéséről is: „a gazdagok közé jutott halála után” – teljesedett be a prófécia (Ézs 53:9).
A sötét háttéren ez az esemény egy reményteljes fénysugár is. Egy új kezdetet sejtet. Jézus halálával nincs mindennek vége. Ott vannak még a hűséges gyenge nők, és a bátran előlépő titkos tanítványok. Jézus története csak most kezdődik igazán. Hamarosan a feltámadás bizonyosságával állnak elő nők és férfiak egyaránt. A szétszóródott tanítványok hitre jutnak. Olyan bátorságot és erőt nyernek, amivel elindulhatnak a világ meghódítására az örömhírrel: Jézus Krisztus, a világ Megváltója él!
Gondolkodj el azon, hogy az evangélium ereje hogyan változtathatja meg ma a legsötétebb, legreménytelenebb helyzeteket is!

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

„Atyám a te kezeidbe teszem le lelkemet!”

– Lk 23:44-49

Ez immár hetedik szava Krisztusnak a kereszten. Hatalmas csodák történtek akkor, amikor a Megváltó meghalt. Megremegett a föld, megrepedeztek a kősziklák, a jeruzsálemi templom függönye kettéhasadt tetejétől az aljáig. Nem volt szükség többé arra, hogy Isten lakhelyét elzárják az emberek elől, mert az átok elvétetett. A zsidó kultusz ideje ezzel véget ért. A halál és a Sátán hatalma megtört, a pogányok előtt megnyílt az út az üdvösség felé. A dicsőség Ura meghalt váltságként az emberi nemzetségért. Letette az Ő életét oda, ahonnan küldetett. Elsősorban nem a kereszt fájdalma és szégyene okozták kifejezhetetlen kínjait, hanem a bűnök sokasága. Azonban küldetését teljesítve, a legjobb helyre, az Atya kezére bízza lelkét.
Drága Megváltónk tudta, hogy ebből az áldozatból születik majd az egyház, hogy éppen a keresztje és életpéldája által gyűjt majd magának népet, gyakorló hívő követőket, akik átszegzett kezétől várják majd a segítséget és áldást. Ezért volt még a halála is más. Másabb, mint egy közönséges emberé. Krisztus a szenvedők fejedelme is volt. Ezt fedezte fel a római százados is, amikor vallotta: „Ez az ember valóban igaz volt”. Ugye te is így hiszed?

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 2:13–17; Igehely: 2Thessz 2:14 „Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.”

Csodálatos dolog történt a gyülekezet tagjaival! Megszabadultak hiábavaló, bűnös életükből, mert elfogadták az igazságot, Krisztust. De voltak Thesszalonikában olyanok is, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. Láthatjuk, hogy az emberek igazsághoz való viszonyulásától függ az örök életük. Azok fognak elveszni, akik megvetik az igazságot. Jézus az igazság, s aki őt félvállról veszi, nem törődik vele, az már elveszett.