Igehely: 1Jn 5:4-12; Kulcsige: 1Jn 5:4b „És az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
János apostol olyan gyülekezeteknek írja ezeket a sorokat, amelyek létszámban kicsik és sok szempontból törékenyek voltak. A körülöttük bűnösen tomboló világgal szemben ijesztő kisebbséget képviseltek, üldöztetést és kitaszítást kellett elszenvedniük, és sokszor küszködtek a reménytelenséggel. Mégis, meglepő módon, János apostol itt a hit kapcsán nem a túlélésről beszél, hanem a világ feletti győzelemről. Az a sokszor parányi, kicsiny hit, amely növekedéséért sokszor könyöröghettek ezek az atyafiak, legyőzte azt a világot, amely olyan erősnek és rendíthetetlennek látszott. Azért győzte le, mert ez a hit arra a Jézusra irányul, aki a kereszten örökérvényű győzelmet aratott a gonosz felett. Micsoda kihívás igazán elhinni ezt, és milyen erő származik abból, ha ezt valóban elhisszük!
Mi hogyan látjuk és értékeljük a keresztyén hitet, saját hitünket? Mint valamit, ami gyenge, láthatatlan, sok harccal jár és csupán saját életünk igazgatására adatott, vagy mint olyat, amié lesz az utolsó szó, ami az utolsó napon megszégyeníti és legyőzi a látható világot, és mindent teljesen új fénybe helyez?
Bálint Dávid
Dicsőség az üdvözítő Istennek!
Igehely: Júd 20-25
Életünk Jézus Krisztusban kapott célt és értelmet. Ennél fogva azt nem üres időtöltéssel, hanem tartalmas, minőségi és hatékony munkával kell lefoglaljuk.
Szellemi építkezéssel. A szentségben, amire el lettünk hívva, amire törekednünk kell, ami nélkül senki sem láthatja az Urat. Hitünkben, amit gyakran ér támadás az ellenség részéről. Imaéletünkben, a Szentlélek által, aki tanít és vezet ebben is. Krisztus mellett való megmaradással. Szeretetében, ami nem fér össze a világ szeretetével, saját magam, szeretetével. Irgalma ébreszt vágyat és tartja frissen az örökkévalóság utáni sóvárgásomat. Lélekmentéssel. Könyörületes szívvel, amit felöltöztünk. Ehhez le kell vetnünk az előítélet, az ítélkezés utálatos ruháját. A rettentés szó arra utal, hogy ébresszük rá embertársunkat arra, hogy Isten ítélete alatt van. Utálattal tekinteni emberi mivoltunkra, ami nem csak másokat, de engem is veszélybe sodorhat. Összefoglalva, lelki életünk karbantartására összpontosítani. Őrizkedni a bűntől, feddhetetlenül élni, és a dicsőséget az üdvözítő Istennek adni.
Kiss Zoltán
