2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
Mindennapi áhítatok
2017. január 2., hétfő
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
2017. január 1., vasárnap
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.