2017. február 20., hétfő
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
– Mk 9:30-32
Jézus munkássága nemcsak hangzatos prédikációkban és látványos gyógyításokban nyilvánult meg: fontos volt számára a tizenkettő tanítványozása is.
– Mk 9:14-29
Ebben az igeszakaszban a tanítványok kudarcával szembesülünk, amint képtelenek meggyógyítani egy beteget, akit eléjük hoztak. Figyeljük meg, mi vezetett a kudarchoz a tanítványok esetében, és vonjuk le a tanulságokat a magunk számára is:
– Zsid 13:1-6
Az Ószövetségben a frigyláda nem csupán egy hétköznapi kelléktartó láda volt, hanem szent tárgy, ami Isten jelenlétét hordozta. Izráel népe kemény árat fizetett azért, hogy megtanulja becsülni és tisztelni az Istent.
– Ef 5:21-33
Amikor egy férfi és egy nő házasságra lép, nem tudnak mindent arról, hogyan kellene együtt élni. Általában azt a mintát követik, amit szüleiktől láttak. Generációról generációra továbbadják egymásnak a téves házastársi szerepmintákat. Vajon édesapád engedelmes volt Istennek mindenben?
– Mt 19:1-12; Textus: Mt 19:6
A házasság nem csupán egy férfi és egy nő együttélését, hanem eggyé válását jelenti. Ez az egység hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ami jellemzi a Krisztus és az Egyház kapcsolatát is.
– 1Kor 7:2-5
A paráznaság az ember egyik legnagyobb és legádázabb ellensége. Serdülőkortól kezdve egész életében végigkíséri az embert nemre, korra, fajra és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül.

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.