– Mk 16:1-13
Máriáék adósnak érezték magukat az Úr Jézussal szemben. Amit pénteken elmulasztottak a szombat beállta miatt, most megragadták az első lehetőséget arra, hogy a kenet, amit odaszántak, az Úr testére kerüljön. Az asszonyok részéről a lelkesedés nagy volt. A bátorságuk is.
– Mk 15:42-47
Jézus temetése a nagypénteki történet utolsó felvonása. Amikor a tanítványok félelmükben elmenekültek, amikor az „erősek” sehol sem találhatók, a „gyengék” ereje lesz nyilvánvaló. A két Mária van már csak a szenvedések színhelyén.
– Jn 19:28-29
Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34). Ez az ital kábítóan hatott volna rá, Jézus azonban teljes öntudattal akarta végigélni fájdalmait.
– Mk 14:12-31
Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki.
– Mk 14:1-11
Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.
– Mk 11:15-19, 27-33
Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.
Igehely: Zsid 5:11–14 Kulcsige: Zsid 5:12 „Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.”
Istennek sok mély és drága igazsága van, de a rest fülek tompák befogadni ezeket. A zsidókeresztyének már rég tanítók lehetnének, de ők még mindig az alapoknál, az ABC-nél voltak. Megrekedtek a lelki kiskorúságban, nem tértek át a „szilárd eledelre”, ami satnya növekedést eredményezett (1Kor 3:1–3). Mivel megmaradtak ebben az állapotban, az igazság mélyebb értelmét nem tudták felfogni, így könnyen befolyásolhatók voltak mindenféle tanítástól (Ef 4:11–14). Ilyen állapotban voltak a tanítványok is, amiért az Úr komolyan figyelmeztette őket (Jn 16:12).