Igehely: Gal 3:1–7 Kulcsige: Gal 3:5 „Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?”
Galácia gyülekezeteinek testvérisége jól indult el a hitélet útján. Pál apostoltól hallották a tiszta igét a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusról.
Igehely: Róm 6:19–23 Kulcsige: Róm 6:2 „Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?”
A ma reggeli igeversek figyelmünket az Isten üdvözítő kegyelmére terelik. Isten kegyelmét láthatjuk és érezhetjük abban, hogy megszabadított bennünket a tisztátalanság és törvénytelenség szolgálatából, és elhívott az imádság és a szentség szolgálatára. Ez nem tőlünk van.
Igehely: Jn 14:4–14 Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: «Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.»”
Az élet és az üdvösség útja Jézus Krisztus. Tamás szerette volna megismerni az utat az Atyához. Bár ott volt előtte az Úr, mégsem ismerte fel. Van úgy, hogy haladunk egy úton, de nem tudjuk, hogy hova vezet, mert nem figyeltünk a jelzőtáblára, amikor rátértünk.
Igehely: Jn 1:43–51 Kulcsige: Jn 1:49 „Nátánaél így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!”
Mindig felemelő találkozni valakivel, akit régen láttunk. Öröm és áldás származik belőle. Legdrágább az Úr Jézussal való találkozás. Mai igénkben az Úr Jézus Fülöppel találkozik, akit a követésére hív.
Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”
Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni.
Igehely: ApCsel 11:27–30 Kulcsige: ApCsel 11:28 „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében.”
Az Úr felhasználta egyik szolgáját, hogy előre figyelmeztesse a testvéreket, hogy hamarosan nehéz idők következnek be. Ez esetben az éhínségről beszélt, ami lesújtott a júdeai testvérekre, beleértve a jeruzsálemi atyafiakat is.
Igehely: Zsid 3:12–15 Kulcsige: Zsid 3:13 „Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.”
Gyermekkoromban gyakran mondták szüleim: „Nézz a lábad elé, fiam, el ne ess!” Szeretetteljes figyelmeztetés volt ez, bizonytalan járásomra való tekintettel. A levélíró a zsidó nép pusztai vándorlásából eleveníti fel a Refidimben történt esetet, mikor a nép megkeseredésében zúgolódva követelte a vizet. Kaptak is, a sziklából.